Ifritnek
Ifritnek
Megrezni valami ismers, csods dolgot…
Nem rtni, mi az,
Csak a tvolba bmulni,
S a llek mlyn tudni,
Az j majd.
A sors egy kijellt utat mutat.
Egy clrt lni, kzdeni,
S ezen az ton igaz bartokra lelni.
Harcolni nagy csatkban,
Csodlatos, emberfeletti lnyek oldaln.
Az egyikk a perzsel tz ura,
Ki gy pattan magasba,
Mint vrsl lva Isten,
Ki picit fura.
De szve risi s hatrtalan,
Megmutatja, hogy igazbl csak egy llek,
Ki taln nagyon is elveszett s btortalan.
S flek szlni hozz,
Mert szavam, mint durva szikla hull al,
S a varzs, mint a parzs
Azonnal tova szll.
rta: H. B. Dudu
|