Japán kulturális látképe

(2002. május)

A szociológusok szerint egy nép kultúrájának megismeréséhez az emberek vallásán keresztül vezet az út. Japán kultúrája talán éppen ezért oly változatos, hiszen a történelmi idők folyamán több vallási irányzat is befolyásolta az ősi eredet, a sintoizmus fejlődését. Cikkünk első felében betekintést nyerhetünk a japánok hitvilágának sokszínűségébe.
A nemzeti kultúra egyik legfontosabb tényezője, a színház mindig is különleges szerepet játszott Japánban. Erről is olvashatnak írásunkban a Kedves Érdeklődők.

A japán vallásról

Japán veleszületett vallása a sintoizmus, az istenek (kami) tettei, a mítoszok, hagyományok, szertartások, és viselkedési szabályok gyűjteménye, melyek alapját az ember, a természet és a hit közötti összhang képezi.
A japán mitológia számos istenén, illetve a Nap-istennőtől származtatott császárokon kívül a japánok mindig is hódolatot éreztek a természet erői (fák, hegyek, tengerek, szél, stb.) iránt. Mélyen tisztelték őseik szellemét, akikkel közeli kapcsolatban állnak. A sintoizmus a közösség vallása, így az emberre, mint a csoport tagjára tekint, nem pedig mint különállóra. Japánban a tisztaság fogalma vált különlegesen fontossá, mindenek felett a tisztátlanság választja el az embert társaitól és legfőbbképpen a hittől.
A buddhizmus, amely Kína és Korea felől érkezett Japánba a VI. században, jelentősen hozzájárult a japán kultúra és művészet felvirágzásához. A buddhizmus azonban, melyet több történelmi korszakon keresztül Japán nemzeti vallásának tekintettek, nem száműzte a sintoizmust. A két vallás évszázadokon keresztül élt egymással párhuzamosan, egyfajta különleges vallási dualizmust alkotva. Nemcsak a buddhizmus, hanem az összes többi, a külvilágból a szigetországra érkező vallás (konfucionizmus, taoizmus, kereszténység) jelentős változásokon ment keresztül a sintoizmus hatására.
A vallások ezen színes kohéziója napjainkban is megmutatkozik: az emberek többsége a konfucionizmus szociális tanításai szerint él, de közben megtartja taoista hitét a "szerencsés" illetve "szerencsétlen" dolgokat illetően. Részt vesz a sintoista és buddhista ünnepeken. Házasságot a sintoista szertartás szerint köt, majd megismétli esetenként a keresztény szertartások szerint. Az elmúláshoz, temetkezéshez kapcsolódó szertartások pedig a buddhista templomokban zajlanak.

Színház

Japán színházi hagyományait eredetisége és kifejezőkészsége teszi egyedülállóvá. A japán dráma művészetét két kategóriába sorolhatjuk: a "kabuki" illetve a "noh" irányzat. Rövid írásunk most ez utóbbit ismerteti Olvasóinkkal.
A "noh" színház a japán drámaművészet legősibb formája, amely szavalásból, táncolásból, éneklésből és zenéből áll. Születése a XIV. századra tehető, két kivételesen tehetséges művész: a színész és drámaíró Kan'ami és fia, Zeami tevékenysége nyomán. A "noh" a földműveléshez társított vallási táncokból eredő népi színház ősi formáira épült. Az előadásokat mai napig jellemző klasszikus koreográfia ebben az időszakban alakult ki.
A darabok eszmei alapját a buddhista életfilozófia tanításai adják. A darabok főszereplői istenek, buddhista szerzetesek, szellemek és démonok. A színészek valamennyien férfiak. A női szerepek nyomatékosítására, hatásos megjelenítésére aprólékosan kidolgozott, a feudális korszak nemes kurtizánjait idéző maszkokat és kosztümöket viselnek. A darabokat egy különleges, fából készült színpadon adják elő, amelynek valamennyi eleme szigorúan meghatározott funkciót tölt be. A szereplőket (általában kettőt) egy hat-nyolctagú kórus, valamint egy három, különböző méretű tamburinból és egy furulyásból álló zenekar kíséri. A "noh" stílusú szavalás és tánc alapját az évszázadokra visszatekintő szabályok alkotják. A mozdulatok elevenek és ütemesek, a szavalás is jellegzetes hanglejtésű.
A színházi előadások fontos tartozéka a zenei kíséret, amely azonban első hallásra korántsem harmonikus dallamvilágú. A cintányérok hirtelen összecsapódása a furulya fülhasogató hangjaival váltakozik. Mindez, a szabálytalan verseléssel együtt, a színházi előadások igen extrém - és egyben igen drámai - összhangzatát adják.
A mai japán színházi iskolák közül a legjelentősebb a Kanze iskola, melyet egyenesen Zeamitól származtatnak.

Ezt az írást is barátnőmtől kaptam, ugyancsak nem tudom honnét származik, de mindenkinek így utólag is jó olvasást!  H. B. Dudu