Ami a vil�got jelenti…

Valamikor, olyan id�ben �s t�rben,

Mikor v�rzik a vil�g sz�ve,

S harcok d�lnak emberek �s nem emberek k�z�tt,

Ekkor kezd�dik a t�rt�net.

Sokmindent hom�ly fed, a t�nyek csak rem�nyek.

S, hogy a rem�ny, mi maradt, mit jelent?

A t�volban v�rosok romjait…

Egy elit csapat, abb�l is egy valaki,

Akit senki nem ismer, � nem is az,

Kit szemmel l�t az ember.

Maga sem tudja sok�ig,

Ami rettent�en r�telepszik.

Nap nap ut�n eltelik,

S egy v�gzetes hiba sz�letik.

Sz�ve m�r egy l�ny�rt dobog,

De ezt fel nem fogja �sszel.

Csak keresik egym�st,

S bodogok, ha �rzik,

Hogy a m�sik sz�ve is

Pont � �rte v�rzik.

De tal�n tudj�k,

A bodogs�g dr�m�ba fordul �t.

A fi� nem szabadul szenved�seit�l,

S csak egyre jobban megv�ltozik.

V�g�l azt�n egy baleset folyt�n,

Nem akarva, de m�gis

A l�ny az � keze �ltal hal.

A vil�g tal�n megmenek�l,

De a fi� csak saj�t maga,

�s az eml�kei el�l b�jdokol.

A bajban t�rsakra, j� bar�tokra t�maszkodik,

S a roppant hatalmas kardj�ra,

Amivel a s�t�t angyalt leverte,

S a f�ny �ltala j�tt el.

Elt�nt az emberek szeme el�l,

A mag�ny mely sebein enyh�l�st eszk�z�l.

Egyed�l j�rta a lepusztult t�jat,

S lelk�ben �gtek a v�gyak.

Amilyen b�k�s volt a puszta horizont,

�gy d�lt�k lelk�t a viharok.

Fel�lt �ri�si, gy�ny�r�, feket�n f�nyl� motorj�ra,

S v�gig sz�guldott a porz�, sivatagos t�j f�l�tt.

Mint egy b�szke, modern szamur�j, olyan volt.

Sz�ke, t�pett tincsei repkedtek a sz�lben,

K�k szeme f�nylett a messzes�gben.

K�penye k�vette �t lobogva,

Mint egy fekete z�szl� fent a magasba.

Im�dott sz�rnyalni, elt�nni a szemek el�l,

Olyankor szabad volt,

S a t�j csak �gy suhant el a szeme el�tt.

Gondolatai is sz�rnyra keltek,

A lelke a bilincsekb�l kit�rt.

K�l�n�s �rz�s ez, mit meg�lni �rdemes!

Az id� pergett, eltelt 2 �v a gy�zelem felett.

A fi� b�nat�t lassan em�sztette,

B�r tal�lt bar�tot, aki �szrevette.

Egy l�ny volt � a r�gi id�kb�l,

Ki v�gig vele volt, b�rmi is j�tt.

� �rtette a fi�t,

S titokban m�r r�g�ta szerette,

De e szerelem nem tal�lt �rz� sz�vre.

�gy maradt a h�tt�rben, s csod�lta �t.

F�jdalom gy�t�rte, mikor l�tta,

Szerelme a halott l�ny lelk�t kereste.

Besz�lgettek a m�ltr�l, gy�trelmes id�kr�l,

S a fi�nak hib�j�t �szint�n felt�rta.

Azt mondta, csak sodr�dik a m�ltba,

S nem l�tja meg, mi a jelenben sz�v�be k�lt�z�tt.

Nem l�tja, hogy igaz�n a lelk��rt szeretik.

Azt�n egy �lomban a halott l�ny megjelent,

Megk�rdezte a fi�t: „-Kit szeretsz?”

Miel�tt m�g v�laszolhatott volna

Azt b�gta a f�l�be a kedves hang:

„-Nincs sz�ks�ged m�r r�m, hi�ba is f�j,

Felejts el, mert csak �gy �lhetsz tov�bb!

V�r r�d egy ismer�s, kedves l�ny.”

P�r nap m�lva ism�t csat�ba sz�llt,

Oldal�n harcolt az �sszes bar�t.

Mikor mindennek v�ge szakadt,

� az �rz�seivel mag�ra maradt.

�jra hallotta a hangot:

„ –B�cs�zom, ott �ll, ki r�d v�r!”

A sz�tfoszl� szellem alak

A barna haj� l�nyra mutatott,

Ki a fi�t n�zve boldogs�gt�l sug�rzott.

El�g�rd�lt a fekete motor,

S szerelme maga m�g� �ltette �t.

Egy�tt indultak a messzi t�volba,

Most m�r ketten voltak szabadok,

S a lelk�k �sszetal�lkozott.

                                                                                                                                   �rta: H. B. Dudu