2006. május  14.                Rayn beszámolója:

A Sakura party:

Bár ez csak egy igen szegényes, felszínes kis beszámoló, de azért talán valamelyest el lehet belőle képzelni, hogy valóban fantasztikus volt a Sakura party. Higgyétek el! :-)

Számunkra óriási várakozás előzte meg a tavaszi budapesti animecon-t. Aztán végre eljött ez a nap is. Kora hajnalban keltünk, majd közel négy órát vonatoztunk Nyíregyházáról Budapestre. Otthonról hárman indultunk el, Nővérem, Barátném és én. Leszállva a vonatról csatlakozott kis kompániánk negyedik tagja, egy Pesten lakó netes barátnőnk. Ő kalauzolt minket a nagyvárosban. A metrón kellemes meglepetés ért minket. Kiszúrtunk egy csajt, aki Inuyashás válltáskát viselt, s ő is felfigyelt ránk. (Nem is tudom, lehet a Sesshoumarus pólóm miatt, de az is meglehet, hogy a kocsányon lógó szemeink, és őrült sugdolózásunk tűnt fel neki... mindegy.) Miután lekecmeregtünk a metróról feltettük a nagy kérdést: „Anime tali?” Mire ő mosolyogva bólintott, s immár öten folytattuk utunkat a helyszín felé. Megérkezve tátva maradt a szánk. Hihetetlen sor fogadott minket. Szinte elképzelhetetlen volt felfognunk, hogy ennyi anime rajongó él Magyarországon, főleg, hogy mi szinte senkit sem ismerünk. Csodálatos érzés volt. A sorban állás, míg végre bejutottunk az épületbe két és fél órás volt!!!!! Ez akár elrettentő is lehetne, főleg ha hozzá vesszük, hogy a tűző napon ácsorogtunk, de őszintén alig vettük észre magunkat, ugyanis még több új ismerőssel gazdagodtunk, és mesébe illő érzés volt megbeszélni kedvenceinket másokkal. Felidézni egy-egy sorozat legszebb jeleneteit, legviccesebb húzásait... Közben gyerekes izgalom töltött el minket valahányszor elsétált mellettünk Naruto, Inuyasha vagy bármely más cosplay csoda. Bejutva az épületbe rögtön mindenki szétszéledt. Legtöbben a mangákkal telirakott pultok felé nyomakodtak a tömegben. Volt ott minden, mármint épp elég ahhoz, hogy kellőképp lenyűgözzön. A programok javáról a hosszú sorban állás miatt sajnos sikerült lemaradnunk. Például rettenet vártuk a szinkronszínészekkel való találkozást, de már csak a végére értünk oda, aztán a costplay versenyt is elmulasztottuk, mert teljesen belefeledkeztünk a nézelődésbe. Be is vásároltunk rendesen. Innen egy manga, onnan egy figura... A rajzversenyre küldött munkákat is végigtanulmányoztuk alaposan, gyönyörű darabok ékesítették a falak minden beborítható részletét. A helyben rajzoló embereket is jól megnéztük magunknak, próbáltunk ellesni néhány tippet. Mire mindenen végigmentünk legalább háromszor, meglehetősen elfáradtunk. Belekukkantottunk a vetítésbe, a Yuyu Hakusho filmbe, de sajnos nem sokat értettünk, a feliratot egyikünk sem látta olyan messziről, pláne az embertömeg feje fölött kukucskálva. (Mindegy, mert itthon már úgyis láttam :P) Aztán megint a tetőfokára hágott a hangulat, mikor AMVket kezdtek adni, az ugyanis mindannyiunk szenvedélye, magunk is amatőr AMVsek vagyunk. Ráadásul majdnem az összes sorozatot ismertük, amiből vetítettek. Ez számunkra mindennél nagyobb öröm, hogy már ilyen sokat (mégis még mindig milyen keveset) tudunk az animék világáról. Ugyanez vonatkozott az egész tali alatt közöttünk császkáló cosplaysekre is, akikről szintén majdnem mindenkiről tudtuk, hogy kicsoda, micsoda, melyik sorozat szereplője. A díjátadókat szívesen meglestük, legalább még egy kicsit láthattuk a kedvencük bőrébe bújt rajongókat, és szép kis videó felvételeket készíthettünk róluk, akár élet közelből is, ugyanis úgy tűnt élvezik a rivalda fényt és szívesen veszik, ha mindenki megcsodálja szépséges jelmezüket. Őszintén szólva, ha bárkivel szerettél volna néhány szót váltani, örült neki és készséges volt, ami valljuk be, nem túl gyakori a mai hétköznapokban. Ez kellemes csalódás volt számunkra. Miután a tali véget ért néhány új ismerőstől búcsút vettünk (persze csak a megfelelő elérhetőségek cseréje után), de páran még velünk tartottak egy kis sétára a Mamutba, onnan pedig majd az állomás felé. Végül hulla fáradtan, de kellemes emlékekkel tele szálltunk fel a vonatra. Hazaérve pedig egyetlen vágyunk egy ágyikó volt, de ez a legkisebb egy ilyen esemény után. Egy szó, mint száz, gyönyörű, élménydús és felejthetetlen napunk volt. Ezer köszönet érte a szervezőknek!!!