Prince Demando memoárja

Első nap:

Reggel elég sokáig tartott befestenem a hajam fehérre, egy egész flakon hajfesték ráment, pedig a múltkori Zorinhoz se kellett sok (lehet, hogy azért lett zöld a sárga helyett?), ráadásul szerintem a tüdőm is fehér lesz egy ideig, mert hiába van ráírva a palackra, hogy szembe ne, lélegezni ne; mivel én fújtam magamra, azért jutott mindkettőbe. Köhöm! De szép lett! Illetve pont jó!

Aztán kezdtük azzal, hogy végigvonultunk Duduval (aki mellesleg Klarth volt a Tales of Phantasiából, bár elég ismeretlen anime, úgyhogy csak kevesen ismerték föl őt) az egész Nyugati aluljárón, majd felette el a 73ig, onnan át a Keleti pu.-hoz… szóval elég látványosak lehettünk, én, mint Prince Demando a Sailor Moonból talpig fehérben, lobogó lila köpennyel, meg ő mint egy összefirkált varázsló. Utána összeszedtük a népet, és irány a PeCsa, szokásos sorbanállás. (tanulság: a kínai tornacsuka talpát nem álldogálásra találták ki. Auch!)

Minekután bejutottunk, körbecsásztunk, aztán leültünk, mert már nem bírtuk tovább az állást. Megvolt az éves AMV adagom – tudniillik én nem nézek AMVket, valahogy mindig találok jobb dolgot pl. anime nézés, de con-on azért megnézem őket… többnyire. Sajnos a fanartomat nem rakták ki… sebaj, azért szép lett. Mellesleg Sailor Venus mint a hajnal istennője, majd felrakom Deviantartra.

Cosplay – craftmanship: Érdekes volt… főleg hogy valahogy mindenki a kedvenc karakterének öltözött be. Van pár alternatív verzióm erre a kategóriára. De a pálmát nálam a nyuszi vitte el. Olyan aranyos volt, meg a beszólás: Valaki segítse fel a színpadra. Szóval csináltam is vele egy képet… majd összeszedem, azt hiszem Dudu gépével lett.

Levegőztünk, és csináltunk egymásról fotókat, mert mindig hiányolom magamról a normális képeket, úgy kell összekunyizni, úgyhogy most megspóroltam a gondot, és Dudu kezébe nyomtam a kamerát, aztán csinálja – lett is egy csomó jó kép, ráadásul füves részre mentünk, nem a PeCsa előtti betonra, úgyhogy szépek is. No és persze én is csináltam róla, mert neki még régi gépe van, mondtam, hogy akkor inkább az enyémmel csináljunk sokat, és akkor amelyik tetszik, az meglesz neki előhivatva, a többi meg gépen.

Aztán vissza be, hagyományos karaokera, hisz nem azért gyakorlok otthon órákon át meg tavaly a Myu versenyre heteken át (kösz szüleim, hogy hagynak… ill. becsukják az ajtót és felveszik a hangot a TVn), hogy ne mutassam meg… úgyhogy a Drive Me The Mercuryt elénekeltem… vicces volt úgy Demandos cuccban Mercury dalt énekelni. Valahogy nem kompatíbilis…

Hazafele dettó bámulás az utcán, de már kezdtük megszokni… addigis gyakorolhattam a „demandos nézést”. Hasznosnak bizonyult másnap.

Második nap:

Na azért ez a nap volt a krémek krémje, tekintve a performance-unkat.

Azt tudni kell – mint műhelytitok – hogy a fújós festék fog… főként párnát és fésűt. Igaz, a fehér még nem is annyira, de annyi ágyneműm nincs, úgyhogy szobatársam kegyesen nekemadott egy orvosi műtőssapkát, és abban aludtam, hogy ne kenjem össze a törölközővel bebugyolált párnát, no meg a hajam se álljon százfelé reggel. Aztán úgy hajnal 3 felé elkezdtem azon problémázni, hogy hé, rendben, hogy Moon felvázolta a tervet az előadáshoz, de az kb. ennyi volt: ti dumáltok Wisemannal, én jövök, jön az a jelenet amit én (Demando) nagyon akarok, és ennyi. Gondoltam, ehhez azért nem árt szöveg is, és jobb, ha nem nagyon improvizálunk, vagy ha igen, akkor is úgy meglegyen a dolog menete nagyjából. Így míg Dudu és a szobatársam aludtak, én felkeltem és elolvastam az egyszem SM német mangámat a Black Moon-ra vonatkozó részekkel és megírtam a szöveget.

Ismét vonulós rész, ezúttal 76-ossal a Keletihez, Raisut üdvözöltük körünkben, irány ismét a PeCsa, útközben pedig összeszedtünk egy ugyancsak con-ra menőt… Ismét várakozás, Raisu elszelelt tapasztalatot szerezni a NyAConra, mi meg végre bemehettünk. Láttam a fél Árnybírót… közben meg idegeskedtem, hogy Moon készüljön el időben, mert még reggel varrták a két masniját.

Aztán végül meglettünk, felöltöztettük Moont, majd Raisu is átvedlett Wisemanba, és elkezdtünk próbálgatni a színfalak között. Néha Moonnal előjött a SeraMyus hajlamunk, és a sok Narutos meg Bleaches meg miegymás között un-plugged lenyomtunk egy Traditional The Grace számot Venus-os tánccal, vagy egy La Soldier részletet. Wiseman közben a gömbjét simizte, tapizta és az arcához dörgölte… és nézett minket, hogy miket hülyéskedünk össze.

Az úgy nekünk is meglepő volt, hogy valahogy került egy másik SMos csapat is… igaz, öröm kicsi szívemnek, hogy csak mi voltunk gonoszok… Mwuhaha! De jó is gonosznak lenni! De tényleg! A SMos gonoszok királyok! Legalábbis a legtöbbje…

Na és akkor az előadás – Demando szemével:
Raisu felment… közönség tapsol. Végigmegy, mert a harmadik mikrofon a színpad másik végénél volt, és nekünk mindhárom kellett. Aztán nézem, jön vissza, mert kiderül, hogy mégis a mi oldalunkon volt mindhárom. Eh… És belerakták neki a gömbjébe. Aztán elmondta a szövegét és jött a verhetetlen nőies kacaja (tribute to Esmeraude!). Aztán jöttem én! Rámordultam Wisemanra, és előadtuk gonosz terveinket… Jól esett azért a sikongatás – bár Sanyi (alias GTS) később megjegyezte, hogy elég Darth Vaderes lettem… hát, hörögni nem hörögtem! Utána jött Moon, csámborgott és nyávogott, ahogy kell, végül pedig eljátszottuk az animéből adoptált és általam jól megkavart és kicsit átértelmezett dolgot a hipnotizálással (harmadik szem helyett inkább a látványosabb fülbevalós dologra válottam – ami mellesleg jól lehúzta a fülem. Auch 2.) meg a majdnem-csókkal – ha meghalok se engedtem volna belőle, hogy ne csináljuk meg! Hisz ez Demando egyik legjobb húzása!!! Még szép, hogy megcsinálom! Meg a Serenitys beszólások is… Szóval igen komoly előtanulmányokat végeztem Demando terén mind anime, manga és myu szinten is (köszi Moon, hogy azt mondtad, olyan vagyok, mint Hikari, tényleg nagyon jól esett és fog is esni mindig, ha rágondolok!). Aztán persze hagytam magam megöletni… csakhogy hasra vágtam magam, és nem láttam semmit a dologból, úgyhogy egy nyögéssel még felfordultam, hogy azért lássam már mit alkotnak. Egy pillanatig meg is csodáltam, hogy de jó lett a háttérképem… aztán hallom, csatt, törik az üveg. Mi a fene? Oda a gömb! És Moon még nem is nyírta ki… ő is mondta: Eh, are? Na mindegy, Wiseman szimpatizált velem, és már idő előtt elhalt végelgyengülésben… végülis egy csontváz úgyse bírhatja szuflával… aztán Moon elment enni. Tipikus…

Az üvegtörés kapcsán: utólag elgondolva, jó is az, kellett oda. Mert egyedi, egyszeri és megismételhetetlen. Mint az előadás is. Még ha nem is volt betervezve. Pont odaillett, valóságszerű és kézzelfogható (főleg annak, aki beletenyerelt utána… szegény Raisu is megvágta magát vele… chu rá!) Másfelől ha előveszem az irodalmi elemző oldalam, akkor magyarázhatom úgy is, hogy a gömb jelképezte Wiseman életét, és széttört, így ő is meghalt. R.I.P.!

Aztán végignéztük az utánunk következőket, legalább annyit lássunk a cosplayből, ha már az előttünk levök műsora alatt nagyban tanultuk a szöveget.

Hát… a másik SM csapat úgy mellbevágott, és tátott szájjal bámultuk meg néztünk hárman egymásra. Főleg a pomponos – szalagos részt… bár nekem a szalag szimbolika tetszett, olyan tipikus SM feeling, mindenki ereje bele Usagiba, egyesítsük erőinket: Föld, Tűz, Szél, Víz, Szív, Captain Planet, yeeee!!! No és persze a csók… erm… inkább no comment. Ízlések és pofonok arról, hogy mi az in-character performance és egyebek; aki igazán SM rajongó az el tudja dönteni, hogy mi az in-character, és milyen szinten van a SeraMyu tánc (memo to self: learn the La Soldier dance!) Az már cask hátsó gondolat utólag, hogy még ANZA meg Yuuta se hozott össze semmi ilyesmit színpadon, pedig nekik is volt csókjelenetük…

Fotózás: nagyon jó érzés, hogy odajönnek hozzánk: Légyszi egy fotót! Főleg ha még fel is ismernek! Wowow! Úgyhogy majd barátok, Rukáék, Luca, Dudu és mások, csórom a fotóitokat! (((És mellesleg köszönet azoknak, akik szerint mi voltunk a jobbak. Hogy így van e vagy sem, nem is lényeges talán, inkább a szándék a fontos, amivel próbáltok minket bíztatni és biztosítani, hála érte. Plusz nincs képem azt mondani, hogy igazatok van, mert nem vagyok ennyire öntelt… se. Örülök, hogy tetszet, nekem ez épp elég elismerés! ))) Nagyon jó volt… aztán elkezdtünk ökörködni is, Wiseman közben besült a fekete gúnyába, úgyhogy lelépett szinkron színészeket nézni, mi meg közben harcoltunk egymással, talán Rukának van meg az a képünk, mikor átölelem Moon derekát. Aztán énekelgettünk Innocent Demand-ot is, meg táncoltunk együtt körben a Bara no Himitsu-ra (szigorúan Myu dalok, ezt komolyan vesszük… ha már mást nem). Igaz, az egy Usa+Mamo szám, de eh, a mi Moonunk jobban bírja Demandot mint Tux-ot (nem, nem a Linuxos pingvint), bár én nem hibáztatom érte! :P

Utána fotózás terén még elkaptam egy Alex atyát a Hellsingből, akiről már annyit hallottam… a nevetését ugyan nem volt szerencsém élőben hallani, de a rucija és a kiállása így is király, úgyhogy Moon meg én is kaptunk vele egy fotót… meg hozta a kisebb generációt, egy chibi Alexet! Wihiii, tök jó kontraszt volt, ők fekete-lilába én meg fehér-lilába! Aztán letámadtam Songokut meg Krilint is, olyan kis cukik voltak… és mivel hűek vagyunk a Moonnal írt ficünkhöz, a másik csapatból elraboltam Plutot, mert mi a ficben Demandot Plutoval shipeljük! Úgy ám! Úgyhogy már megvan a bizonyíték is a dologra!!! Mwuhaha! (bár az is világos számunkra, hogy Csusza apja Demando… vagy Pluto, de az nehezebben megoldható dolog…) Utána a másik Moon is elrabolta az én Moonomat… amolyan régi-új feelingem volt a fotónál… vagy előtte-utána? Koenma is elkapott engem… úgyhogy van egy képem magával az istennel! Wow! Meg az Animax reklámjába is mondtunk egy szöveget, remélem ha leadják, nem fog a fél ország rajtunk röhögni… de ha igen… hm, nézzem pozitívan: benne leszek a TVben! És nem hinném, hogy a fél ország ismer… még!

Meglepő vagy sem, nem nyertünk semmit, még tombolán se, pedig a Mokonára vagy egy Ouran babára sztán nagyon fájt a fogam… esetleg Honey-senpai Usa-chanjára… de rohadt drágák voltak… egész con alatt vettem két kitűzőt, hogy mégse üres kézzel távozzak… ami nekem manga kell (Pet Shop of Horrors meg Rose of Versailles… és persze SM) az úgyse volt, a többit meg letöltöm, és csók! De azért ismét váltottam pár szót a Comics Invest-es csávóval, nagyon szimpi gyerek és tök rendes.

A nap befejezéseképp pedig ismét karaoke… persze még mindig Myu számmal – elvégre nem azért kértem megcsinálásra, hogy utána csak úgy hagyjam ott őket, ne? Szóval most Dermando énekelt Plutos Forbidden Hadest… csakhogy folytassam a Demando+Pluto koncepciót. Meg mert Plutonak vannak a legdepisebb számai, én meg szeretem az ilyen számokat - a gonoszok számai mellett. Aztán meg Moonnal akartunk közösen egy Sailor Wart, de mit ad az ég, pont az első cd album version számát rakják be (ott néztünk egymásra, hogy ebből van karaoke? Hontou ni?), ahhoz képest hogy van 5 fajta Sailor War, mi kifogjuk azt, aminek különbözik a dallama a többitől, a ritmusa, a szövege és még nem is ismerjük! Szóval gáz volt. Pozitív oldala a dolognak: ez az amolyan igazi karaoke feeling, hogy kb. azt se tudod, most mi van. Átéreztem milyen kiállni úgy, hogy öööhm, hogy is van a dallam?

Napzártával hazamentünk, kikísértem Dudut a Keletihez (ismét bámulás), összefutottunk egyik új ismerőssel… 76ossal hazajöttem (ismét bámulás)… a fekete félholdat a homlokomról nagy nehezen eltávolítottam körömkefével (fájó érzés! Auch 3.)… hétfő reggel pedig kimostam a hajam… és kiengedtem a fehér gatyám, és most egy hétig csak abban fogok járni, hogy legalább ez megmaradjon a Prince Demando hangulatból…

Mert még nem akarom, hogy vége legyen. Megdolgoztam a karakterért, hogy elsajátítsam a mozgást, a tartást, a beállást, a beszédet, a viselkedést és a gondolkodást… Így talán érthető, hogy nem, még nem akarom, hogy visszasüllyedjek a hétköznapokba, ZHk, dogák, idegbaj szintjére… hagy álmodjak még egy kicsit. Hisz az élet álom, nem? Ez a kedvenc mondásom is: mindenki a maga módján álmodja az életét. Ahogy Ági is Moonnak akarta érezni magát legalább egy kis időre, úgy én is még akarok kicsit magamnak a SM világából… Úgyhogy még folytatom, aztán majd lassan halványulni fog… Úgyhogy aki ismer, ígérem, egy hétig fehér gatya+fekete felső! (aki meg utólag olvassa vagy utólag töltöm ezt fel: igen, megcsináltam!)