|
2007 Őszi Animecon
2007.10.15. 11:07
Már megint Herceg beszámolóját nyúlom le. :) De talán enyém is el fog készülni. :)
2007/10/05 (péntek)
avagy bevezetés
A készülődés korrekt ideje a nevetséges japán dogám utánra tehető, mikoris kirohantam Nyuszi (másnak Dudu/ms.Tifa, a tapsifües megnevezés egyedül az én jogom!) a Népligetbe, vissza lepakolni a cuccokat, aztán elmentünk kamerába telepet venni de túl drága volt, aztán sok kaját vettünk, mert tudja, hogy éhes és csóró egyetemista vagyok, és ilyenképp természetben támogat. Aztán ettünk kínait is, hogy az ebéd/vacsora is le legyen tudva.
Aztán összecuccoltunk, és míg ő felvette a Chrno jelmezét, én meg táskába vágtam a Kaonashishat, elmásztunk a Margitszigetre fotózni… vicces volt, főleg hogy csak rajta volt jelmez. Jó, utána rajtam is volt, de én nem mászkáltam végig abban. De csináltunk jó képeket, úgyhogy legalább ezekről már van normális fotóm… kár, hogy a Zorinosról nincs, bár az azért nem volt annyira magasröptű.
Szilvi elmenekült otthonról, így kiélhettük perverz hajlamainkat, hogy cosplay cuccokat varrunk/készítünk éjszakába menőleg, stb. Nomeg Lona hozott cuccokat estefelé, így a hajamat is kipróbáltuk – fejre applikálható.
2007/10/06 (szombat)
avagy tárgyalás
Reggeli szokásos csomagolás, szerencsére most írtam listát, így mindent betuszkoltunk a pici táskába… és indultunk, hogy a WestEndnél találkozzunk a többi CPssel. Nyuszi Chrnoként, én meg Seiya imitációként (sans vörös gatya, vörös zakó, sárga mandzsettagomb, fekete haj… de hé!, megvolt az ing meg a nyakkendő… XD) Mivel sok várakozás után senki nem jött, hagytuk a fenébe, és mentünk 72sel a PeCsához… már jó nagy sor volt, mi meg beálltunk Fyráékhoz… nem volt jobb dolgunk, mivel volt jegyünk, de akartam csórni füzetet… mire a sor elejére értünk, rájöttem, hogy nem is osztanak, úgyhogy mentem Lulukoékhoz meg a pestiekhez… meg süttettem magam fekete ingben a napon, mert fáztam, és jó, hogy a fekete magába szívja a meleget (nyáron nem jó). A hajam is fel lett rakva közben, néztek is az ismerősök, hogy mi lett, de megnőtt egy hónap-egy hét-egy nap alatt a hajam. XD
Tömegnyomort szeressük, tök rockkoncert feeling, plusz melegítenek az emberek… gyorsan elmásztam RoV5-öt venni meg Dramacon 2-t… aztán uzsgyi karaoke, beéneklés, és én vok a 2.!
Vicces volt, hogy az előttem levő kikapcsolta a mikrofon, így újra kellett kezdenem, miután a dal közepén már mindenki nézett, hogy mi van, ennyire halkan nem lehet énekelni… szóval repeta. Visszanézve néhol elcsúsztam, néhol kicsit fura lett, de a közönségnek (sztem) tetszett, így meg vagyok elégedve magammal – annak ellenére, hogy gőzöm nincs, hanyadik lettem. De ott, akkor, megvolt a feeling, hogy én vagyok valaki, hogy én éneklek, más figyel, kb. Seiya beütés… sajnos nem volt hercegnőm, akihez énekelhettem volna, de átéreztem a dalt, nagyon szeretem (speech contesten is ezt fogom énekelni… ha a magyaroknak tetszett, a japánok csak nem fognak lefújozni…)
Utána újabb tömegfúrás, és beszereztem a Star Trek mangát, majd Nyuszi rábeszélésére az egyetlen Kyoya plüsst… le volt szegénynek szakadva a haja, de megvarrta. <3> mire jó a nagyzsebű gatya! Hát… arattam sikert rendesen már az öltözőben is, kezdve a kiröhögésektől a félős gyerekpillantásokon át a sajnálkozó vagy buzdítókig. Sorbanállás közben haverkodtunk egymással, akiket eddig csak képekről/fórumokról ismertünk, most in person beszéltünk is, pl Yuriko, Szilvii, Licorne, Angelus meg Bokviki így személy szerint, akire most emlékszek… meg Hana is gondolom együttérzően nézett rám, hogy ő is tudja, milyen megsülni… csak neki le lehetett venni a fejét.
A craftmanship kategória azért jó, mert nem kell semmivel készülni, csak dumálni… azt meg már lassan két éve megtanultam, hogy ne legyek lámpalázas a színpadon, hanem laza… hát olyan laza voltam, hogy jujj. De ez számomra poén volt… tényleg nincs más olyan hülye, aki ennek beöltözzön, és aki ilyen szöveget lenyomjon mellé. Azért csináltam, mert egyfelől őrület (THIS.IS.MADNESS!!!), másfelől hogy szórakoztassam a közönséget… asszem más is így gondolta, hisz épeszű ember nem gondolhatta, hogy én egy ilyennel labdába rúghatok a többi mellett. Poénból volt, na!
És ilyen hozzáállással nagyon jól éreztem magam. Sok új ismerősre tettem szert – mint mondogatom, egyedül azért jó cosplayezni, mert ismerkedsz… csoportban inkább a saját csapatoddal törődsz, bár erre vasárnap azért rácáfoltunk a végén. És jó volt, hogy fotóztak… bár kicsit bánt a dolog, hogy a jól megcsinált Demando cuccom nem kapott ennyi figyelmet, mint ez… ez is jól megcsinált, mert azért ezzel is szenvedtem eleget, de akkor is… no mindegy, a cukromat is elosztogattam, a legtöbbet vmi visual keiből beöltözött bandának, de arik voltak, hogy egyesével fotózkodtak velem. XD Meg egy anyukának kinéző néni is gratulált, hogy nagyon jól nézek ki, és nagyon szereti a Chihirot. Jah, meg egy kisebb család is fotózkodott velem. Szóval nagyon pozitív élmény volt ez a nap, a karaokem is jól sikerült, a cosplay is…
Úgyhogy hazamenve fürdés után szétszedtem a cuccot egyből… miért? A cosplayeimből mindig megmaradnak a kiegészítők, kasza, fülbevaló, nyakkendő (igaz, karaoke), maszk, golyó/nyaklánc… hát ebből megmaradt a maszk. És miért kaptam szét egyből? Mert a cosplay egyszeri és megismételhetetlen csoda, így nincs értelme újra csinálni… fel lehet venni megint, de nem ugyanaz a hatás lesz. Tudom, mert nyáron egyáltalán nem éreztem a Demando feelinget, mikor rajtam volt. Valahogy más volt… vagy a helyzet volt más, de akkor is, mind a Zorinos, mind a Kaonashis cosplayem egyszeri és megismételhetetlen. És jobb is hogy így marad, pozitív élményeket maga után hagyva. Mellesleg meg Raisunak is vissza kellett adnom a köpenyt, legközelebb ő cosplayezik vele! XD Komolyan, kinevezem a cuccot cosplay köpenynek, az cosplayezik, nem is mi! Ah, ebből a szétszedésből is készült pár ’érdekes’ kép, ami úgy kb. magában foglalja a két cosplay közti állapotot…
2007/10/07 (vasárnap)
avagy a befejezés
Korán kelő típus vok, ha nincs vaksötét a szobában… így reggel 6felé keltem, szöveget memorizáltam meg mangát olvastam (hiába, a Dramacont a legjobb conkor elolvasni, nagyon át lehet érezni a drámát, meg azt a hectic feelinget), aztán Nyuszit kirugdalva a matracból, nekiálltunk öltözködni, hogy időben kiérjünk a Nemzeti Színházhoz. Talán a hajammal volt a legtöbb gond… a Zorinsos smafu, Demandos még elment, de ezt helyrerakni művészet, én mondom. Szerencsére a Szilvitől örökölt gumikesztyű meg nylonzacskók segítettek, hogy nem legyünk teljesen fehérek. Oh, és mivel a ruha csúszott folyton le rajta, hozzávarrtuk a melltartóhoz, meg a nyakrész is rám lett varrva… de még így is lecsúszott az Oktogonon rólam… szerencsére pont nem látta senki… remélem. ^^;
A lábam se tört el a csizmában, viszont a szoknya alá gatyát húztam, így én vittem a csomagot, Nyuszi meg a szoknyámat. Kaptunk érdekes pillantásokat mindenfelől… aztán jött Lona is, így már hárman fotózkodtunk. Kár, hogy az egyetlen olyan képek, ahol mind3an rajta vagyunk, a színpadi képek, mert egyébként egymást fotóztuk egyesével, kettesével. Meg sorozatféléket is sikerült csinálni.
Utána vissza 2es villamos, Boráros téren utánunk szóltak a csöves bácsik, hogy nagyon szépek vagyunk, mi meg mosolyogtunk szemérmesen. 4-6os szintén bámulás, földalatti dettó… szinte rohanva mentünk, mert ha 12.30kor is kezdődik a cosplay, előtte azért szólni kell, hogy itt vagyunk. Így én befutottam szólni, már gatyában is felismertek az igazi FF fanok XD, Feri állát leesettem… (affranc, le kellett volna fotózni)… sajnos Sanyi reakcióját nem láttam… lejelentettem magunkat, körbenéztem, majd vissza ki, ahol felvettem a szoknyát, a lelkes fotósoknak pózoltunk, majd nekiálltunk kereteket szerelni az állatokhoz… cosplay cuccban… a jó-munkás-asszonyok…
Mire elkezdődött a cosplay, és 5 lement, rájöttünk, hogy ott fogunk meghalni… ezért a csoportos 10 körül bementünk mi is nézni… csak szemüveg nélkül vajmi keveset látok… de később rájött Nyuszi, hogy ott a nyakába a távcső, így fele övé, fele enyém alapon néztünk párat, pont talán az Excel Sagát sikerült elkapni… a lábam kezdett fájni, úgyhogy a 20.nál visszamentünk, addigra már lement az előttünk levő tömeg, a végére meg szinte csak mi, a Bleachesek meg Cassidyék csöveltünk ott, volt egy kanapé, aztán így keverten levetettük magunkat oda, és dumáltunk Cassidyvel, Dudussal, Angelusszal, meg aki még ott volt.
Hát… előadás. Jól el lett b*******. Ez az én hibám is… meg a többieké is, meg a világé, ahogy lenni szokott. Egyfelől többet nem bízok a szervezőkben, akik azt mondják, hogy minden okés lesz, és megcsinálják amit kértem… én mondtam, hogy elmagyarázom mit-hogy kéne az illetékeseknek, de nem, azt mondták majd ott, mielőtt felmegyünk… hát ennek az lett az eredménye, hogy jó szarul berakták a háttereket… komolyan, tényleg nekünk kellett volna felvinni, de hát istenem, a két öreg hölgy (igen te, tapsifüles!) már nem bírt kombinálni, meg mindenki pánikolt. Igen, RUGALMASSÁG!!! Nem ezt mondtam mindig??? De!!! Na akkor meg!!! Mindegy, szar háttér… mondtam, jó, nem gond, akkor beállunk úgy, ahogy van, aztán átvándorlunk a tervezett helyre…
Oks, beálltunk… eredetileg (behind the scene infó!) mikor bevonultam és húztam magam mögött a Niko által bevásárlószatyornak keresztel dressphereket, Nyuszinak be kellett volna ordítani, hogy Paine, a golyóid! Ő állítja, mondta, de én se ott, se a videón nem hallottam… mindegy, ez se olyan nagy probléma, egy poénnal kevesebb.
Nem tudom, csak én hallottam mindenkit meg magamat, hogy nekem később bizonyítgatták, hogy nem lehetett hallani, amit mondunk? Én tisztán hallottam magam… a többiekét már nem annyira, de előadás közben hogy mondjam nekik, hogy tartsa már közelebb azt a kib**** mikrofont, meg menjen a színpad széléhez közelebb, mert az emberek nem látják jól? De lehet, hogy én se hallottam, amit mondtak, csak annyira jól tudtam a szöveget már kívülről, hogy a lelkemmel hallottam (ahogy a dalokkal szokott lenni)? Franc se tudja… a közönség meg hangosan dumált… én megtettem mindent, erősen, tisztán, hangosan beszélni, ahogy anyám mindigis tanította… visszavonulásnál már hagytam az egész beállásos szart a fenébe, se a képet nem rakták be időben, csak amikor lementünk már a cuccokkal, meg senki sem fotózott, szóval semmi értelme nem volt.
Az egészen jól felb*sztam az agyam, mert dühös voltam mindenkire, eléggé a sírás szélén álltam, hogy elb**** az esélyünk arra, hogy egyszer a büdös életbe esetleg helyezést érjünk el, mert jó volt a ruhánk. Igen, megjegyezték fórumon, hogy egyeseknek (sztem ez nekünk szólt) tök ász a ruhája, de akkor miért nem megy craftmanshipbe ahelyett, hogy egy szar előadást megcsinál. Én meg szépen érveltem is rá, hogy mert ezt akarták, és mert (Lonán kívül) azért nem mi varrtuk teljesen a ruhát… igaz a szoknyámmal a poklokat jártam (soha.többet.2méter.anyagot.nem.festek.be!)… a csatokat is minimum 4x festettem le, az elveszettekről már ne is beszéljek…De végül arra a conclusionra jutottam, hogy ha el is b*****tuk, mégis, ahogy tavasszal is, most is karakterhűek voltunk, plusz senki nem köthet bele ebbe, mert magából a játékból adtunk elő egy részletet, és aki ismeri, az tudja, hogy nincs benne halálraröhögős rész… se. De a karaktereinkhez hűek voltunk, sőt, még eléggé át is lényegültünk beléjük aznapra… szóval erről a részről megfelelő dolog volt… így utólag belemagyarázva. Ott jobban járt mindenki, ha inkább nem szól hozzám, mert letépem a fejét…
Kicsit fájó volt, hogy vasárnap nem rohantak meg a fotósok, Lona is eltűnt… vagy csak nem volt annyi fotós aznap? De azért így is készült pár jó kép. Hazamásztunk, szokásos bámulás, ehhez már ennyi idő alatt is hozzá lehet szokni…
Kimosni a hajam, meg leszedni a rám varrt ruhát vicces volt, főleg mert a hajamra 1,5 flakont ráfújtunk (Zorinra ment el fél flakon, Demandora egy), úgyhogy 5-6 mosásra jött ki.
Arról most nem regélek, hogy a conos utóhatás milyen, hogy milyen 5 méterrel a föld felett lebegni és máshol járni gondolatban, stb, stb… van, és kész, van akinek van, van akinek nincs.
Mindenesetre össz-vissz újabb jó cont könyvelhetek el magamnak, sok szép kép, sok régi-új ismerős, megelégedés érzése és vágy az újabb felé. Ahogy mindennek lennie kell!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
