|
2008 Sakuracon
2008.09.14. 12:19
Memoárgyűjtemény
Péntek – 0. nap
Lassan jó szokásunkká válik már, hogy a con/cosplay dolgot egy nappal előbb kezdjük, ugyanis mániám a photoshoot dolog, viszont nem mindegyik ruhánál van alkalom erre. Most volt.
Így a pénteki nap azzal telt, hogy kicaplattunk Ms.Tifával a Margitszigetre, és a Lunás cpmről csináltunk képeket. Tapasztalat: fára mászni nehéz magas sarkú csizmában, de nem lehetetlen… bár kell némi ügyesség is, hogy a vékony ágakon jól oszlassuk el a súlyt. Viszont romokra mászni magas sarkú csizmában szinte képtelenség, leugrani magasról pedig fájdalmas dolog.
Hazafelé menet megvettük a nyári cosplayhez a kellékek nagy részét, sok anyagot… sok-sok anyagot… nagyon sok anyagot… (igaz, nem nekem, én már januárban megvettem a legtöbbet XD - áh, nem is készülök be előre, ugyan, dehogy).
Otthon még a két patkánnyal lenyomtam egy kör fotózást az erkélyen (a szomszédok nagy… örömére?), aztán átvedlettem Watanukinak, és nekiálltam levest főzni. Igen, azt hiszem senki nem mondhatja el magáról, hogy ilyen dolgot tett volna. XD Úgyhogy van pár főzős meg takarítós képem is… takarítós, mert még a parókából vágtunk, ezért a föld jó hajas lett.
Utána még pár apróbb dolgot barkácsoltunk, én személy szerint a keresztemet ügyeskedtem rá a felsőmre, meg a szárnynak a tartópántjait mértem ki… csak párszor elég rosszul, úgyhogy varrhattam újra, a végén már eléggé elegem volt belőle, úgyhogy a mostani feketelistámon eddig ez a három helyezett van:
Amit egy ideig (vagy soha többé nem csinálok):
- 2 méter anyag befestése kézileg, kisebb méretű ecsettel (bár vicces lemérni, hogy rólam hány nap alatt kopik le…
- Övbújtató varrása kézileg (no comment…)
- Démon szárny készítése (bármennyire is faszán néz ki, sok baj van vele)
Szombat – 1. nap (Craft - Paine)
Kelés 5.30-kor, Tifát kirugdosom az ágyból, közben tisztálkodok, öltözködök, reggelit csinálok. A hajamat befújjuk – szokásos fehér tüdő szindróma… meglepő lesz majd nyáron, hogy végre egy con, ahol nem a saját hajamat fújjuk csontra be, ráadásul tüdőbarátabb verzió is. Kicsit idegbajt kaptam, hogy nem akart úgy állni a hajam, ahogy kéne, úgyhogy kénytelen voltam a saját kezem is lefestékezni/lakkozni – de sebaj, a körömkefe mindent lehoz, a bőrt is… kivéve, hogy a körmömről nem hozta le pont. De a kezemen meg úgyis kesztyű volt, akkor mindegy végül is.
Kaja, pia, komfortigények kielégítése, menjünk már, hogy korán legyünk ott, ne legyen senki, aki esetleg ránk szólna, meg kevesebben is vannak a metrón hajnalban… vagy 8ra végül odaértünk a Deákra, én felmálházva elől-hátul 1-1 hátizsákkal, Tifa kezében a szárnyam újságpapírral letakarva, hogy ne ázzon. Ugyanis esett az eső. Nem kicsit, nagyon. Jah, az esernyő is nálam volt.
Aztán szépen levetkőztem a meleg ruhákat, és vagy 1,5 órán át fotózkodtunk. (eredményeket majd a képtárban levő új mappákban lehet megtekinteni, amint lesz időm meg türelmem válogatni)
Ezután 74essel Pecsához, jó nagy sor, csapatot összeszedjük, és közösen ázunk a sorban.
Bent öltözködés, sminkelés, készülődés, jól kisajátítottuk magunknak az összekötő folyosó egy részét. Aztán sorbanállás, szárnyammal majdnem kivertem a fél versenyzőgárda szemét, de hát ha mondom, hogy húzzanak előlem, mert csak oldalazva tudok bemenni, és azértis nekem akar jönni a parasztja, akkor mit csináljak vele? Örüljön neki, hogy nem Eternal Moon méretű szárnyam van!
Összeismerkedtem egy első cps Sakurával, vele beszélgettem meg mesélgettem neki dolgokat, aztán és is sorra kerültem, és úgy érzem nem sok értelmes dolgot mondtam, de valószínűleg annál viccesebbet. Jó szokás lesz ez, úgy látszik. A humor végül is univerzális dolog.
Kint fotózkodás, aztán vissza a színpadra, aztán ki a szabadba, a zöldre, a napra, mert már nem esett. Először csak Lona jött, mert Hubit mindig elvesztettük útközbe (biztos a fangirlek hada), Tifát meg visszaküldtem a fényképezőért, hogy csináljunk kint fotókat magunknak. Közben Lonát is kikészítettem valószínűleg, mikor kicenzúráztam. (no comment) Aztán megjött mindenki, sok-sok fotó, a mögöttem levő többi fotós valószínűleg a francba kívánt, hogy a legtöbb képükre bemásztam, de sorry emberek, nem pofátlanságból mondom, viszont a photoshootjainkat mi szoktuk csinálni, és általában én fényképezek (kivéve magamat). Mert A: jó ötleteim vannak a pózokhoz
B: jó szögekből fotózok (idegen fotós tudod mikor fog a lábad elé befeküdni, és olyan szögből fotót csinálni rólad…)
C: én rá tudom venni arra, amit másnak/ magától nem csinálna meg.
Pont.
Úgyhogy akinek a képére esetleg bemásztam, annak is ajánlom majd a mappánkat, mert ott nem vagyok rajta (mivel én csináltam…) azon a képen, amit ő is le szeretett volna kapni.
Ezután Hubi szétkapta a kardot, én meg Tifával elmentem, hogy most már nekem is legyen másokkal is közös képem. Lett is.
A szárnyam viszont iszonyatosan belevágott a hátamba a vége felé, a drót rohadtul nyomott, úgyhogy inkább leszedtem, amúgy is kezdett szétesni, mert mindenki beleakadt. Majd csinálok vele valamit, valószínűleg szétkapom, és darabokban elrakom.
Ezután elmentem a fanfices beszélgetésre, én élveztem, és nem is izgultam (végül is miért kellett volna, kérdésekre felelni nem művészet… vagy de?) Meg közben pár MATossal is beszélgettem, kezdek tényleg egyre több embert megismerni (talán ők is kezdenek emlékezni rám?), bár az arc+névmemóriám még mindig pocsék, de igyekszem.
Eredményhirdetésre Őrnagyék beültek mögénk, de már agybajt kaptunk a sok AMV meg karaoketól, Lonával van is egy közös képünk arról, hogy mennyire öregítő hatása van a túl hosszú várakozásnak. Végül fanficemmel nyertem szösszenet kategóriában, aminek nagyon örülök. Nagyon boldog voltam már akkor, mikor reggel Niko kezéből kiszedtem a programfüzetet az esőben, hogy megnézzem, benne van e a fanficem, és benne volt, és volt egy felsikítós női pillanatom, de elment. XD Szóval most itt van a falamon az oklevél, meg a MAT volt kedves mellékelni egy programfüzetet, úgyhogy szétnyirbáltam és a fanficet is beraktam az oklevél mellé. Végre én is kapok vmi hivatalos elismerést, noha nem pont abban, amiben szerettem volna, de az írói vénám hál istennek mégsem halt még el. Tifáék pedig nyertek cpben a csapattal, meg Hubi külön is, úgyhogy megvolt a napi sikerélmény mindannyiunknak. Az viszont nagyon meglepett, hogy engem is jelöltek, szóval ez már jelzésérték arra nézve, hogy kezdek jó lenni.
Hazajöttünk, és megdöglöttünk.
The End.
Áh, nem… csak kinyúltunk, én személy szerint alig bírtam állni, de még ki kellett mostni a 1,5 flakon fehér festéket + 5 lakkréteget a hajamból, aztán az arcomról a sminket, és a többi.
Éjfél felé le is feküdtünk.
Vasárnap – 2. nap (Perf - Watanuki)
Személy szerint 5 felé keltem, mert nem bírtam aludni, már minden bajom volt az éhségtől a gyomorgörcsig. Megpróbáltam olvasni, aztán végül inkább feltámadtam reggelit csinálni, meg elkezdeni öltözködni, aztán Tifát is felkeltettem.
De állati ideges voltam, és akkor ne tessék szóba állni velem, mert letépem az ember fejét. Sorbanállás után foglaltam széket az öltözőben, de mire átvedlettem Lunából Watanukiba, még csak Shizu volt ott, őt is akkor meszelték ki épp fehérre. Aztán megjött Licorne meg Szilvi is, végül Cass is befutott. Átköltöztünk egy másik fürdőbe és jól kisajátítottuk magunknak. És többnyire a többiek ruhájáról vágogattam le a kiálló cérnákat, meg futkostam kifelé Verontiért, de a fenének se jött, úgyhogy teljes hadi felszerelésben elmentünk próbálni ki a zöldbe, nélküle. Csakhogy Licorne mobilja is meggárgyult, így végül a próba úgy nézett ki, hogy jobbára én énekeltem, Licorne meg dúdulta a dalt, és arra táncoltunk. Kreatívan megoldottuk a dolgot. Aztán megjött Veronti is, összedobtuk a szerkóját, majd a haját, utána meg a fénylő rudakat szereltük fel papírokra.
Sorbanállással volt kis hiszti, a segítőket nem mondanám valami értelmesnek. Ha nekem nem lehet idő előtt megtörni a fényrudat, mert lehet, hogy utána nem fog működni, mikor kéne, akkor mondja már meg értelmesen, hogy mikor menjünk, és ne sürgessen, mert attól nekem nem lesz jobb. A partvis is szétjött, még jó hogy volt másik. A fényrúd folyadéka is ráment a kötényemre, de az csak a kötény, végül is arra van, hogy a ruhát védje.
Hogy a színpadon mit csináltam, abból nem sokra emlékszek. Esküszöm. Mint egy álom. De a SMossal is így volt. Egyszerűen már csak csinálom, tudom, mit kell, nem is hallom a zenét, nem látom a tömeget, csak egyszerűen tudom, hogy mikor mit kell csinálni, hogyan és érzem a többieket. Azért a tudatalattim működött, mert sziszegtem az instrukciókat, Verontit is arrébb mutogattam, Cassnek is, a kötényem pántja is lejött, de pont időre vissza tudtam csatolni. A vergődéstől a fejkendőm is lejött, azt is jól leálcáztam idegbajnak, szóval semmi gond. A parókám szerencsére nem jött le a pontkeresésnél, de jól kivergődtem magam.
Utána fotózás, még több fotózás, a lányok, akik ott maradtak velünk végig nagyon kedvesek meg aranyosak voltak, Fye is, tök poén képeket csináltunk, még teniszeztem is, meg Mokonát is a hátamra vettem, kardoztam vele, meg futottunk pár kört. Nem vagyok camera whore, de ebben a jelmezben tök királyul lehet hülyülni. És még a lányok is megdicsértek, hogy tök Watanukisan viselkedek meg nézek ki. *_* Hiába, idegbetegnek lenni úgy látszik hálás szerep. Majd várom a képeiket.
Mellesleg nekem volt a legegyszerűbb jelmezem, hisz csak a fejkendőt meg kötényt kellett megvarrnom, de ezt kompenzáltam a színészkedéssel, úgyhogy igazság tétetett. Ámen.
Visszafele menet egy madárka elcsiripelte hogy nem értünk el helyezést, úgyhogy nem is reménykedtünk. Pedig most az egyszer tényleg úgy éreztem, hogy ez talán jó lesz most, a visszajelzésekből is ezt szűrtem le. (bár az ismerősök közül nem mind mondana negatív kritikát, az is igaz). Szóval ez kicsit rosszul esett.
De amúgy akkor is jó élmény volt, csapatba lenni, új embereket megismerni, akikkel közös célra törekedhetünk.
Hazafelé Shizuékkel jöttünk, aztán a klotyóban nekiálltunk paróka mosás közben fórumozni, meg a képeket áttölteni, megnézni a videókat, aztán youtubeozni, és lett kb. hajnali 2, mire nyugovóra tértünk.
Összességében ez is egy jó con volt, de tényleg. Ha nem fáztam meg – úgy tűnik nem, akkor semmi gond, 3 cpvel többem van már, és mindkét nap nagyon élveztem a dolgot. Ismerkedtem meg új emberekkel, találkoztam olyanokkal, akikkel azelőtt csak neten beszélgettem, és persze a régiek közül is sokan ott voltak, akikkel ha csak egy szóra is, de összefutottam.
És most irány a nyári con! XD
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
