|
2008 Nyári Con
2008.09.14. 12:21
Hosszú, ócó ész kínai
avagy Count D memoárgyűjtemény
T-4
Reggel még mindig könyvet olvastam (Családom és egyéb állatfajták), nem azért, mert annyira tetszett, csakmert nem volt más csinálnivalóm. Már rég átpakoltam, ami kellett, úgyhogy úgy döntöttem, hátha mégis vonatsztrájk van még, elmászok a keletibe megnézni, mi a helyzet. Minden jól ment, úgyhogy vettem is jegyet Óvárig, és a pénztárnál összefutottam egy régi gimis osztálytársammal, úgyhogy elmentünk a BurgerKingbe kajálni meg dumálni (jobbára inkább én). Azért szar szembesülni azzal, hogy már tökre semmi közünk egymáshoz. Legalábbis én szembesültem vele, mikor nem sok témát bírtam felhozni beszéd közben a szokásosokon túl… aztán indult a vonata, én meg úgy döntöttem a 2 órával előbbivel megyek, nem mindegy, hogy a keletiben vagy Győrben várakozok, úgyis mindenhol unatkoznék, akkor meg legalább legyek ott hamarabb, hogy ne kelljen rám várni. Úgyhogy mentem a hamarabbival, el is értem Győrbe szerencsésen, pont sikerült kihallgatnom egy nénit, aki szintúgy Győrbe ment, úgyhogy csak nézni kellett, mikor száll le. Győrben aztán ismét mázlim volt, mert láttam egy lányt, aki Óvárra vesz jegyet, így aztán csak őt kellett nézni, hogy mikor száll le. Tifáék kijöttek értem kocsival, úgyhogy sokat várni se kellett, addig elolvastam egy fél térképet, hadd kultúrálódjak már én is kicsit. Tescoba bevásároltunk kaját-piát-hajcsatot, aztán irány haza, Újrónafő-Császárrét citybe. Lepakolás, ismerkedés, szétpakolás(nak nehezen nevezhető vmi) aztán még elmentünk szélmalmot nézni, mert szeretem a nagy és veszélyes izéket, plusz a keleti félen nincsenek ilyenek, pláne nem tömegesen és karnyújtásnyira tőlem (le is tapiztam!). Vacsi, döglés, PetShop nézés hogy szokjam a hangot, de nem ment, nem is számít… elég nehezen tudnék amúgyis sokáig simulékony hangon beszélni.
T-3
Felkeltem, ettem, gépeztem… AMV vágás, Medusa nyakának kivarrása. Random anime nézés, amihez épp kedvem volt. A napok errefelé összefolynak, elvagyok egyedül, de pontosan hogy mit csináltam, le nem írnám. Elbicajoztunk a postára meg vissza, meg mentem még egy kört szélmalmot nézni, meg közben találtam egy döglött pockot is, valszeg az volt. Este Medusa nyakának befejezése, saját ruhámra gombok, gyöngyök varrása, meg kapocs.
T-2
Felkeltem, ettem, gépeztem… AMV vágás, random anime nézése, ruhám befejezése. Farok kitömése újságpapírral. Délután Tifa megjött, akkor a haját csináltuk a fejemen, túl kicsi lett a paróka, hogy a készítő édes jó anyjába menne el, az! Felgumiztuk, próbáltunk vele vmit kezdeni. Még mindig szövegtanulás.
T-1
Felkeltem, ettem, gépeztem… farkat bevarrtam, parókát lelakkoztam, fejdíszt fűztem. Elmentem bicajozni meg fotózni a szélmalomhoz, aztán lereszeltem a körmeimet. Biztos annyit még az életben nem hisztiztem a körmeim miatt, mint az utolsó hétben, hogy nem is csináltam egyes dolgokat, le ne törjön. Most meg hegyesre lereszeltem. Utána ettem, elmentem a postára, elmentünk Tifával műkörmöshöz, aztán haza, belehúztunk a dolgokba. Én felgyöngyöztem a hajat kint, ő meg befejezte a ruha felvágásának gyöngyözését bent. Utána még tépőzárat varrtam a farokra, közben agyhalálos szövegtanulás ment fél kettőig. Összepakoltuk a dolgokat, hogy miket viszünk.
Szombat
Felkeltünk 5kor, ha jól emlékszek, felöltöztünk, engem befáslizott, csomag össze, farkat hátamra kötve elbicajoztunk a hajnali hűvösben Rónafőre. Ott találkoztunk Tifa nagybátyjával aki volt olyan kedves és bevitt minket Óvárra. Az állomáson még megvarrtam a maradék tépőzárat a farokra, és még mindig lázas szövegtanulás. Győrben Amira vártunk, majd buszmegálló keresése (nekem lett igazam!), busz várás, buszozás, városnézés nuku, színhely előtt gyűltek már az emberek. Kezdődő tömegnyomor, random cpsek és egypár ismerős is. Berobbanva öltözőkeresés, még pár ismerős, igaz, hogy mér csak craft lesz, de azért lassan öltözzünk át, ha másért nem, hogy ha akar vki, fotózhasson. Meglazuló kötésem ultraszorosra húzva olyan deszka lettem, mint max 8 éves koromban voltam utoljára. Tifát felruháztuk, aztán parókával szarakodtunk. Utána gondoltam én is felöltözök, de nem sok kedvem volt parókát is húzni, úgyhogy szegény fotósoktól bocs, akik paróka nélkül fotóztak. Tifát körbevittem egy vak sétára, semmi magamutogatás. XD Vladinak is odaköszöntünk. Néztünk egy kis craftot, de siralmas volt a hangosítás. A mezőny sem volt valami erős. Még egy kis AMV, aztán én is felraktam a hajam, sminkelés, császkálás, sehol egy szervező, akkor álljunk oda, ahol a craftosokat láttuk. Várakozás, várakozás, szövegtanulás ezerrel. Kellékek összerakása, közeleg az idő, feszült izgalom… kivéve a vakok részéről, akik még némák is. Hálás szerep, mi? Fogynak az emberek, és már mi is jövünk. Benavigálom Tifát a színpadra, itt már kezdhették sejteni, hogy tényleg semmit nem lát. Útközben szermányolok egy mikrofont is, mert se a konferálást nem hallottam (volt egyáltalán?), senki egy mikrofont nem nyújt oda, úgyhogy elcsórtam egyet és induljon a buli. Szemüveg nélkül is sok embernek tűnik, egyedül Yurikot láttam a parókája színe miatt. XD Szöveg-szöveg, nagy nyelvtani hiba, ezért még egyszer főbe lövöm magam, kicsit döcög, de megy. Az embereknek kell is a Pötyi, pedig attól féltem, senkinek nem kell majd. Sőt, az elől ülők még sikongatnak is érte. No ja, más eddig még nem szórt a közönségnek plüssállatot, max cukrot. Szeretek újítani. Aztán jön Medusa… és hozza a puskám, amire nem sok szükségem volt. És elegáns mozdulattal elhajítottam a könyvet, mert kellett a kezem, aztán meg letörtem a farkát. A szöveg kicsit más lett, a vége nem jutott az eszembe, de azért nevettek rajta. Na ezt is túléltük, nézzük a többieket. Utána félúton letelepedtem Danila, Aya meg Angelus mellé félig nézni, félig dumálni, aztán a lelkes hölgyek Pötyit igényeltek, úgyhogy hoztam nekik az öltözőből. Luca is kapott egy másikat a beígért helyett, amit vmi random embernek behajítottam mert szemüveg nélkül azt hittem, az Luca. Kimentünk, de kint sehol senki cps, úgyhogy császkáltunk egy sort, volt nálunk fényképező, közben pár Pötyi igénylő ismét megtalált, úgyhogy fogyott a portéka. Aztán sikerült Angelust is elkapni, úgyhogy van cicás (bocs, pantera) képem is. Utána fogtuk magunkat, és csináltunk egy photoshootot Danilával hármasban, legalább mostmár közös képünk is van Tifával, nem csak mi fotózzuk egymást. Lassan végül visszaballagtunk, de még volt idő, úgyhogy kicsit ettünk az öltözőben, aztán hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk szabad karaokera You got game-t énekelni. Kicsit leálltuk a lábunkat, de azért énekeltünk… bár mi szerencsére nem hallottuk, mit. Úgyse énekeltünk még együtt, mostmár ez is megvolt, úgyis beígértük egymásnak. Aztán visszahúztunk eredményhirdetésre, de kár volt sietni, mert 1 óráig döglöttünk ott. Azért közbe összefutottunk megint pár emberrel, és az Akacsokisokkal mögöttünk szörnyülködtünk a késésen meg hatásos gyilkolási módokat terveltünk ki. Végre eredményhirdetés, pozitívum, hogy nem a karaoke meg AMV után mondtáka cpt, mert valakit tényleg megtéptem volna, ha végig kell mindent hallgatnom meg néznem, így is már le akartam venni a parókát. És nem vagyok valami kooperatív, ha nyügös vagyok! De megérte várni, mert mint kiderült, Legjobb csapat díjat kaptuk a zsűritől. Pedig már akkor pont lemondtam róla, hogy na most se sikerült nyerni, 10 cpvel magam mögött, de mégis! Örültem is neki, de szerencsére senki nem fotózta le az „őszinte mosolyom” ahogy Tifa hívja… vagy mi az? Szóval amikor szívből mosolyog az ember… mindegy, legalább hadititok még ez is, úgyis ritka, mint a fehér kóla. Gratulációk, visszaöltözés, gyors szóváltások, majd sietés a vonathoz, pont elérjük, nem is kellett sokat várni. Vonaton telefonálások, rövid beszámolók, egy rövid mangaösszefoglaló fordítás általam angolról magyarra elég folyékonyan, aztán hazamenetel ismét Óvárról Tifa nagybátyjának fuvarozásával, reggeli reverzbe, hátamra a farok, Tifának az utazótáska, és bicajozzunk a sötétben haza, közben épp elkaptunk egy gyönyörű holdfelkeltét is a pusztában. Otthon győzedelmi vacsoraként minden amit meg tudunk enni, aztán kidöglünk és megnézzük a felvett 7 videót perfről, netezünk, persze sehol senki, úgy látszik mégse az AMVsek a legmegszállottabb visszajelzők. Én meghalok félúton, míg Tifa az AMVmet rázza gatyába, kell is neki, megdolgoztam vele, de túl okos, mindig ki kell fogni rajta.
T+1
Alvás 10ig, aztán kaja, fotó nézegetés meg nyomtatás az oklevélhez, készülődés, megyünk photoshootra, megint ruhástáska, farok a hátamra (komolyan, milyen látvány lehetett már, ott megy egy kínai ruhás egyed bazinagy gyíkfarokkal a hátára kötve, bicajjal!). Átöltözés, sminkelés gyorsan, jön a vihar, addig fotózzunk. Nagyon szép a kert, van tó, virág, bambusz, fenyő, jó sok fotót csináltunk. Aztán megint visszaöltözni, sminket inkább hagyjuk, és még elmentünk kérésemre a szélmalomhoz, hadd csodáljam meg utoljára fenséges nagyságát. Jöna vihar, fotók áttöltése, AMV mentése, fórumok nézése, kiülök villámokat nézni a kismacskákhoz, lefekszünk, de nem alszunk, addig beszélgettünk, hogy már fel kellett kelni.
T+2
Felkeltünk 4kor, mentünk ki bicajjal buszhoz, onnan Óvárra, onnan vonattal Győrön át Pestre, reggel 8ra be is értem a keletibe. Egy lánytól még Győr felé ellestem a technikát, hogy a lehajtható 3as ülésen kiterülve vízszintesen is lehet aludni, úgyhogy éltem az alkalommal, csak félúton egy rakat kölyök szállt fel, és olyan hangosak voltak, hogy még a csúnya nézésem se állította meg őket. Keletiből át a nyugatihoz, otthon átpakolás, közben Danilát felhívom a szabásmintákért, megyek a nyugatiba találkozni vele. Egy órán át beszélgetünk, és hirtelen ötlettől vezérelve el is határozzuk, mit csinálunk jövő nyáron, bárhol is lesz a con, mert már amúgy is érett ez régóta nekünk (kb. mióta megismerkedtünk), úgyhogy végre ezt is össze fogjuk hozni talán, jó párosnak tűnünk. Fél 11kor indul a vonatom, 4 óra az út haza, próbálok aludni, de állandóan lecsuklik a fejem, úgyhogy semmi eredmény. 3ra haza is érek, de már semmi értelme aludni, akkor éjjel nem aludnék, körmenet MSN, oldalak, mail, fórumok, képek töltése, kaja, rövid beszámoló, kipakolás, fürdés, némi anime, és éjfélkor szundi, kemény 33 óra ébrenlét után – úgy is néztem ki, szerencsére erről sincs fotó.
T+
To sum it up, eddigi cpim közül ez tetszik a legjobban, egyfelől mert egyik kedvenc animém, ráadásul végre főszereplő is lehettem (na nem mintha bajom lenne vele hogy nem az voltam, csak már rámhúzzák, hogy uke vagyok...), ráadásul szerintem és mások szerint is jól állt, és még én is elhiszem, pedig az aztán ritka. Nem utolsó sorban pedig nyertünk, és ezt most úgy is érzem, hogy megdolgoztam érte, igen, az enyém, kiérdemeltem, volt vele gondom (mégha az elején nem is tűnt úgy), ráadásul külön büszkeség, hogy a saját magam által megírt szöveget úgy-ahogy pontosan előadva nyertem el a zsűri és közönség tetszését. Negatívumként megemlíteném, hogy kissé azért bánt, hogy a beszámolókban hiába keresem, alig találom a csapatunk nevét vagy említést rá, de ez van, még mindig ilyen a világ. Azt azért nem mondom, hogy ez volt a legjobb conom, ilyen kijelentésektől mindig elhatárolódom, nomeg a cpn kívül nem is sokat látok a conokból, és talán nem is baj, mert még kiderülne, hogy amúgy unnám a dolgot, de mindenesetre természetesen a legsikeresebb talán ez volt, és abszolute meg vagyok magunkkal elégedve, amit azért nem tudok minden con és cp után elmondani. Itt is voltak hibák, néha még előnyünkre is vált, nomeg semmi sem lehet tökéletes. Ismét új emberekkel találkozhattam és ismerkedhettem meg, örülök hogy örültek azok, akik Pötyiket kértek tőlem, hála nekik tudom, hogy a belefektetett munkám nem volt hiába, külön öröm, akik ott előttem fel is tűzték a tatyójukra vagy egyéb módon jelezték nekem tetszésüket. Külön öröm, akik odajöttek, és örömmel mondták, hogy felismernek, hogy milyen jó, hogy végre ebből is beöltözött valaki, hogy mennyire szeretik a mangát, hogy meg is vették pont most. Már csak ezért is megéri cosplayezni, mert tényleg jó érzés nyerni, tényleg büszke lehetek magamra, illetve ránk, de ezek az apró dolgok is nagyon fontosak. Hogy Oscar-gálásra vegyem a dolgot, köszönöm mindenkinek aki támogatott, aki mellettem állt, ott vagy messze velem volt, köszönöm a varrónőnek, hogy sikerült ismét őrült tervünket véghezvinni, köszönöm Tifa szüleinek, hogy tolerálták a pár napos beköltözésem (bár tény, tényleg nem sok vizet zavarok és tényleg keveset eszek), köszönöm a többieknek, hogy segítettek, ebben vagy abban, név szerint most kicsit hosszú lenne, és persze köszönöm Tifának, akivel ismét együtt cosplayezhettünk, most ismét hivatalosan egy csapaton belül, mert nélküle nem jöhetett volna létre ez a dolog, hiába mondaná valószínűleg, hogy egyedül is megérem a pénzem, de azért némi támogatóerő sose árt. Asszem ennyi érzelmesség tőlem elég is, mert a végén valaki azt hiszi, megbetegedtem már, hogy ilyen dolgokat írok ilyen töményen. Jó volt, szép volt, kár hogy vége, még elvarrogattam volna pár napig a kiszobában Tifával, olyan gyorsan elszállt az idő.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
