Hueco Mundo Days – The Team Aizen Files

*Csütörtök*
Az egész nap várakozással telt. Este jött Tifa, aztán elmentünk a WestEndbe
vacsorázni, és hirtelen ötlettől vezérelve beültünk moziba. Nagyon király a
3Ds mozi, bár arra nem gondolnak a kitalálók, hogy szemüveges ember hogy
rakja fel még az eredeti mellé a 3Ds szemüveget is… sebaj, megoldottam – és
szerencsére nem is látta senki. A film (Utazás a föld középpontja felé)
történetileg nem erős, volt pár ötletes fordulat, de inkább a látványért
érte meg kiperkálni a majdnem 2000es jegyárat. Igaz, egy idő után
hozzászokik az ember szeme, de azért a film végére erősen le lett terhelve a
látóidegem. Viszont jó volt, jó kis élmény, főleg így első 3Ds alkalomra.
Aztán hazamentünk, és mivel beszédes kedvemben voltam, éjjel kb 4ig
beszélgettünk mindenféléről. Cosplay ügyileg ha jól emlékszem nem sokat
csináltunk. Max párszor végigpróbáltam a táncot, bár nem tudom, minek, mivel
január óta heti rendszerességgel elnyomtam, biztos ami biztos alapon. (De
senki ne próbálja meg tesztelni, hogy tényleg igaz e az "álmodból
felriasztanak, akkor is tudd egyből" teória. Valószínűleg igaz, de nem lesz
kedvem eltáncolni, inkább lecsapom az illetőt. Vagy visszaalszok. Vagy
leszek olyan őrült, hogy végigtáncolom, csakazértis alapon.)

*Péntek*
Mivel jó későn-korán aludtunk el, ezért későn is keltünk, kb 10 óra táján.
Szedett-vedett reggeli után nekiálltunk a paróka stylingozásnak. Jól bevált
módszerrel élve ismét az erkélyen vágtuk le, ezúttal a Gines hajamat. A
szomszéd néni szerintem már nem lepődik annyira meg, mint az első
alkalmakkor, mikor meglátott. Viszont a szél az összeset befújta a lakásba,
úgyhogy utána seperhettem fel. Szerencsére Tifa parókáját nem kellett
megvágni, így az csak formailag lett megrendezve a karakternek megfelelő
alakra. Utána szép lassan elindultunk a Népligetbe, első nekifutásra oda is
találtunk a Láthatatlan Kiállításra. (Gondolom más a con előtti napokban
varr, próbál meg egyebek, mi meg kulturális programokra járunk ^^; Erre Tifa
azt mondaná, hogy kicsit kikupálódunk legalább.) Mivel egy csomó iskolás
csoport be volt jelentve, inkább vártunk 2 órát, de megérte, mivel egyikünk
sem akart nagyon egy tinicsoporttal bemenni. Így pedig sikerült egy
mindenféle emberekből álló csoportba bekerülni. Én nagyon élveztem az
egészet, bár néha kicsit elveszettnek éreztem magam a sötétben, de azért nem
pánikoltam. Ez is egy nagyszerű élmény volt. Hazamenetel, cosplay cucc
javítás-igazítás-miegymás. Azt hittem, nem lesz már több dolgom, de mégis
úgy döntöttünk, hogy levágjuk a kesztyű ujját meg a masnit és az ékköveket
mégis rárakjuk a ruhára, ezért azokat még meg kellett csinálni. Szerencsére
a műszőrme varrásánál nem kell annyira ügyelni a szépségre, mert ápol és
eltakar. A ragasztóval kicsit megszívtam, mert 2 éves lévén enyhén
beszáradt, de végül kipréseltünk belőle annyit, hogy a két követ fedje.
Jah igen, ha jól emlékszem, megnéztünk egy filmet is laptopon,
levezetésképp.

*Szombat – Luna*
Kelés 7kor. Máskor 5-6 táján kelünk, de mivel most kivételesen nem kellett a
hajamat befesteni, ezért megspóroltam egy kis időt vele. Viszont helyette
kemény sminkelés, meg befonni a hajamat, hogy legyen abban is egy kis extra.
Majd jött a Team Aizen csapat (és nem Aizen Team, ahogy mindenki –
helytelenül – leírja), úgyhogy félig Lunás cuccban, sminkben elbattyogtam a
hakamájukkal/zászlókkal a nyugatiba, majd cserekereskedelem folytán
hazatértem a haorimmal meg a kardommal. (I luv Shinsou!) Meg acetonnal, mert
az nem volt otthon, és a szombati körmömet vasárnapra természetesre kellett
varázsolni – jól is nézne ki egy sötét körmű Gin… vagy ráfogom
Luppira… vagy
Ulquicicára. Szóval hazatértem, Tifa már mindent összepakolt, mely igen
dicséretes húzás volt részéről, így nekem csak a felsőmet kellett felvennem,
és indulhattunk is. 10 körül oda is értünk a PeCsához, útközben kaptam pár
kedves megjegyzést – tényleg kedves – pl. előadjuk a Macskafogót vagy a
Macskákat, meg azt mondták, milyen cuki mókus vagyok. XD Végülis… mókus,
macska… mindkettő M.
Először szívrohamot kaptunk a sor láttán, aztán rájöttünk, hogy az nem a
miénk, semmi gond. De az elosztás ötletes, mert senkit nem láttam a PeCsa
előtt tömörülni. Cpseknek meg külön bejárat, úgyhogy kényelmesen
beszállingóztunk, megpakolva szombati+vasárnapi cuccokkal. A csapatot
szerintem ledöbbentettem az újdonsült nőies kinézetemmel. Cp öltözőben
meglepően nagy tolongás volt, ami a csoportos előtt sem lanyhult. Sajnos nem
sok craftot láttam, mert általában hol az ismerősökkel beszélgettem, hol az
ismerősöket igazgattam – idén se úsztam meg, hogy fehér legyen a tüdőm,
perpill Hidan/Aizen jóvoltából, plusz még ki is sminkelhettem kicsit. Már
úgyis hozzászoktam a rendszeres hajfújáshoz. Vladi meg se ismert először,
meg általában úgy azok, akik még nem láttak eredeti hajjal+igazán nőiesre
kikenve. Azért ha nem is láttam a craftot, az öltözőben azért volt
szerencsém sokat látni közelebbről, lévén, hogy a fél ismeretségi köröm
cpssekből áll… a másik fele meg animés.
Saját csapatomat – Holdkóros Team – próbáltam nyugtatgatni, nomeg a Zombi
ikreket is. Most volt először, hogy egyáltalán nem izgultam színpadra lépés
előtt, semmi rosszullét, hányinger, egyéb testi problémák, sőt! Mielőtt mi
jöttünk volna, még Danilával épp egy esetleges perfről tárgyaltam a színpad
mellett. Színpadon meg próbáltam a szokásos hülyeséget hozni, azt hiszem
ismét sikerrel. De ez majd akkor dől el, ha megint mindenki visszaidézi
nekem kívülről azokat a mondatokat, amiket fent mondtam. (És erre már több
példa is volt eddig…)
Kimentünk fotózkodni, de Moonunknak karaokeversenye volt, úgyhogy maradtunk
hárman Yuriko-channal meg Huryval. Jól bevált szokás szerint megcsináltuk a
saját photoshootot, aztán Tifáékét, aztán a Zombi ikrekét is. Gondolom
megint a többi fotós elküldött a fenébe, úgyhogy legközelebb ha egy-egy
csapatnak csinálok PRIVÁT photoshootot, akkor kiírom magamra, hogy STAFF
vagy PRESS, és akkor talán nem morognak, hogy belemászok a képbe. Ők ugyanis
csinálnak egy nagy totált és elmennek, én meg mindenkiről tematikusan
csinálok egy rakat képet, ráadásul néha olyan kifacsart pózban (azt hiszem
arról is van kép, hogy én honnan és milyen pózból fotózok), hogy csoda, ha a
derekam nem törik ki, meg nem nyaltam még fel a földet.
Aztán jött a szokásos lézengés, várni az eredményhirdetést, elcsoszogni az
öltözőbe a cuccokért, visszacsoszogni és végignézni az eredményhirdetést.
Közben Lona is visszatért, így beszélhettem vele kicsit, többek között
megvitattuk a műszőrme varrási tapasztalatainkat. Az eredményhirdetés minden
évben egyre jobban idegnyúzó dolog. Ezért bírtam a nyári cont. Igaz, hogy
több mint 1 órát késtek ráadásul utána még előadtak is, de nem a cpt hagyták
a végére, így nem kellett végignéznem az összes AMVt és végighallgatnom az
összes karaoket. Semmi bajom velük, csak nem akarom látni/hallani őket… ill.
AMVt még talán, de mivel kicsi vagyok, ha ülök, ha állok, úgyse látok belőle
semmit, hallgatni meg akkor minek hallgassam, az csak a látvánnyal értelmes.
Már tavasszal is javasoltam, de szokás szerint kb. leszarja mindenki az
építő jellegű beszólásaimat, hogy esetleg hagyjuk már ezt a dolgot, hogy
leadják az összes nyertes AMVt meg eléneklik a karaoket. Ennyivel a DDResek
miért nem táncolják végig, a rajzosok meg újrarajzolják, az obentosok meg
megfőzik, a cpsek meg megint előadják, a konzolosok meg újra végigjátszák?
És az eredményhirdetés 1 óra helyett lenne 3.
Mindenesetre gratula Tifáéknak, Lonának, és örülök, hogy Raynt meg BrET-t is
jelölték, kétszer is. Nomeg azért a saját csapatomnak is gratulálnék,
Yuriko-channak főleg, hogy eljött velünk, és jól érezhettük magunkat, mint
SM rajongók. Magamat meg nem siratom, mert tisztában vagyok a saját
helyzetemmel meg a magyar cps szokásokkal is, és most nem győzni jöttem, sőt
semmit nem is reméltem, ilyen ruhával főleg nem, a supporting cast tudja,
hol a helye. Igaz, egyvalamin jól meglepődtünk. A ParaKiss-es lány ruhája
nagyon tetszett nekem, talán jobban, mint az előzőé, de le mertük volna
fogadni, hogy nem nyer, hiába csinálta meg ilyen jól, mivel előtte már
nyertek egy ugyanilyen ruhával. De mégis nyert, úgyhogy ez pozitív csalódás.
Azaz van esély olyannal is nyerni, amit már megcsináltak előtte is.
Haza vánszorogtunk, és örültünk, hogy még megvan a lábunk. Viszont
nekiállhattam kivasalni a Bleaches felsőket, mert az én ízlésemnek nem
voltak elég simák és ráncmentesek. Aztán le-macska-szőrtelenítettem az
összes ruhát ragasztószalaggal (frankó házi technika szöszölésre!), aztán
levágtam az összes kiálló cérnát, és idegbajt kaptam, mert valahol lyukas
volt a varrás… kérdezzétek Tifát, milyen, ha idegbajt kapok. Úgyhogy Tifa
volt kedves és kijavított minden kijavítható hibát rajta, keményen hajnal
1ig varrt. Köszönöm, hogy megjavítottad! Én meg közben aludtam… ^^;
Taichou-i kiváltság… vagy csak annyi, hogy nagyon morcos vagyok, ha nem
alszok eleget, és azt jobb elkerülni.

*Vasárnap – Gin*
És igen, eljött a nap, amelyre kb január óta vártam – közbeeső többi 5
cosplay ellenére. Mert már azóta érik a dolog, az ötlet kibontakozásától, a
karakterek kiosztásán át a tánc/szöveg megkoreografálásáig/írásáig. Persze a
legtöbbet mindig a 2x4 órás vonatúton csinálom, de ott mégse kezdhetek el
táncikálni. (Megjegyzem volt már rá példa, de csak mikor egyedül voltam a
fülkében.) Kell némi elhivatottság, na! Talán azért nem annyi, amennyit a
csapatom produkált, kicsit túl sok is van már nálunk, de mennyivel jobb egy
ennyire lelkes csapattal dolgozni mint egy olyannal, aki kb leszarja az
egészet. Úgyhogy nemcsak én, ők is készültek testileg-lelkileg-anyagilag
annyit, mint én. Csakhát csapatszervezőként nekem kell kordában tartani
mindent, meg noszogatni, hogy csináld és gyakorolj. És abszolute élveztem
minden egyes percét… mégha szar is volt, mert majdnem belém állt az eltört
varrógép tű, meg Aizen rámdobta a macskát, amitől 1 hónapon túl gyógyuló
sebem lett, meg kiakadt a hátam, mikor Aizen hátradönt, és betanulni 4 féle
táncot hogy a 4 féle verziót megtanítsam az embereknek, és megírni a
szöveget, megszerkeszteni hogy ki mikor hol van, megvágni a zenét – meg még
2 másikat a többi cps ismerősnek, hátteret szerkeszteni, festeni haorikat,
és persze az utolsót elrontani, kard markolatkötést tanulni, és a többi, és
a többi. És megérte. Mert ez teszi még értékesebbé. A ráfordított idő. Mert
így szarul hangzik, de egy csomó jó dolog volt. Varrás közben mindig
Burimyut hallgattunk – már nagyon fújjuk kívülről, aztán jött a családi
ebéd, avagy a csapattagok együtt kajálnak: Aizen főz, Tousen terít, Gin meg
eszik. XD Meg persze Ulqui is. Meg varrok, és Aizen etet, mert ugye csak két
kezem van, a ruhát meg nem lenne jó ötlet még összezsírozni is. Meg a 9
hónap alatt elhangzott temérdeknyi vicc – egy egész gyűjteményt írhatnék
vakos meg igazságos beszólásokból. Kb. erre mondják, hogy jóban-rosszban,
csak mi nem házasságot kötöttünk, hanem szövetséget. Részletezhetném még, de
minek. Nekem nagyon értékes emlékek és tapasztalatok, másnak meg csak
szavak, esetleg vicces anekdoták. Mindenesetre ezt tartom az egyik
legalaposabb cpmnek, azért, mert ebbe fektettem a legtöbb időt eddig,
karakterileg/varrásilag – végignézni/olvasni/hallgatni mindent, ami a
karakterrel kapcsolatos anime-manga-myu terén, szöveget és táncot tanulni
úgy, hogy lehetőleg a legapróbb mozdulatok is hasonlítsanak az eredetire. De
megérte, mert remekül éreztem magam Gin bőrében, végre teljes
felszerelésben!
A féloldalas szófosás után pedig leírnám azért a vasárnapot is (szófosás
úgyis lesz még közben meg a végén is…).
6kor keltünk, mert 8ra beszéltem meg találkozót a PeCsa előtt, így muszáj
volt gyorsan elkészülni. Kezdjük a nyár óta a fiú karaktereknél kötelezővé
vált melleszorítással, majd jön a haj. Parókám nagyon király, igaz, nem esik
jól, mikor a műanyag hajszálak kiszúrják a szemem… tudom, be kell csukni, de
azért egész nap nem járkálhatok vakon, az Tousen. Matsumotot, járatlan lévén
a hakama hordásában, kénytelen voltam felöltöztetni, csak sehogy sem akart
beleférni a ruhába. Aztán mikor végre ráerőszakoltam az egészet, és
indulásra készen volt, esett le, hogy a sajátomat adtam rá, ami kb 2 számmal
kisebb a normál méretnél (bocs, kicsi vagyok… de legalább az én ruháimba
kevesebb anyag kell!). De legalább így a sajátja biztos ráment. El is
indultunk, közben próbáltam végig vigyorogni, gyakorlásképp, csak hát aki
ismer, az tudja, hogy mosolyogni/nevetni/vigyorogni engem… chotto… sebaj,
kihívás.
Odaértünk, sehol senki a csapatból, de már két Gint is láttam. Úgyhogy
Matsumoto addigis kifestette a fejem. Aztán megjött Orihime, csak nem a cps
ruhában, úgyhogy elzavartam átöltözni, mert különben nem tudom befújni a
haját, mert összekeni a cuccot. Az egyik kedves biztonsági őr be is engedte
a kissátorba, úgyhogy már teljes mellbőségben tért vissza, majd a két flakon
narancstól a haja is megfelelő árnyalatot kapott… meg a kezem is. És sehol
nem találunk működő kutat, de így meg nem tudtam felöltözni, mert a saját
ruhámat végképp nem akartam összekenni. Orihimét is kifestette Matsumoto,
meg magát is. Aztán megjött a maradék csapat is, ennek örömére elvittem az
Orihime-Ulqui párost egy privát próbára a bokron túlra… ahhoz képest, hogy
az általam felvett videóról tanulták be a táncot a távolság miatt, nagyon
jól csinálták szerintem. Plusz mivel nálam volt az mp3 lejátszó, csak én
hallottam a zenét, és számoltam/énekeltem nekik, de nagyon ügyesek voltak.
Közben Tousen haját Matsumoto elkezdte lerendezni, majd bementünk, és
felöltöztettük egymást, nomeg pár óra elment azzal, hogy Tousen haja
elkészüljön, Orihime szimmetrikusra tömje ki magát, én jól rakjam össze a
nyakamon a ruhát, Aizen belője a haját, meg a Matsumoto haját is, a
szemöldököm is ki kellett még fehéríteni, és persze Tousent kikenni barnára
(köszi Cassidynek a barnító festéket), nomeg Ulqui haját megfessük feketére,
arcát fehérre, emo csíkját meg zöldre. Ezután meg jöhetett egy improvizált
táncpróba, szerencsére addigra lementek az egyénisek, így az a szoba üres
volt, úgyhogy volt hely táncikálni. Hangom pár nekifutás után már nem nagyon
volt, mert nehéz egyszerre számolni/táncolni/énekelni/szinkronizálni
mindenkit, mivel megint nálam volt az mp3. De le a kalappal, úgy próbálni
csak számolásra/énekre, hogy nem hallják.
Aztán jött a szereplés. Az a csoda, hogy erre most nagyon jól emlékszek,
mert amúgy egyáltalán nem szoktam arra emlékezni, hogy mit is csináltam a
színpadon. Biztos a sok gyakorlás tette.
Ulquival átvittek minket a másik oldalra.
Kezdtem ideges lenni, aztán meg mentálisan leütöttem magam, hogy miért
idegeskedek, mikor erre készülök már 9 hónapja, nehogy már elidegeskedjem és
elrontsam, mikor nekem az a dolgom, hogy felmenjek, Gin legyek, megmutassam
mit tudok, megmutassam hogy tudok színészkedni, és hogy mit tanítottam be a
többieknek, és hogy mit tudnak ők, mit hoztunk össze. Szóval aki a színpadra
lépett, az már nem én voltam, hanem Gin.
Mivel szemüveg nélkül kb 1 méterre látok, a fehér csík nekem nem mondott
sokat, de valahogy a 3 taichou pont beletalált, ha jól néztem a kivetítőn,
mikor épp háttal álltam a közönségnek. Sajnos tánc alatt néha kinyitottam a
szememet, de legtöbbször próbáltam csukva tartani. Tousen nagyon szépen
kiterült, én meg vigyorogva elmentem. De mivel túl hamar értem a bögréhez,
kénytelen voltam némi némajátékot improvizálni. Örülök, hogy a poénokat jól
fogadta a közönség, mindig attól parázok, hogy senki nem fog nevetni rajta,
és/vagy nem értik. Meg próbáltam úgy megírni, hogy a belsős poénok azért a
külsősöknek is élvezhető legyen valamennyire. A kardozásnál Tousen kicsit
félrement, de sebaj, a vaknak elnézzük ezt. XD Aztán jött a gyönyörű szemes
mondatom… irodalmi remekmű, ennyi szemes mondást egy mondatba foglalni
értelmesen… ténfergés/szövegelés közben meg feltűnt, hogy Orihime és Ulqui
állnak szélen, mint egy rakat szerencsétlenség, úgyhogy próbáltam inteni
nekik. (Később kiderült, hogy rég elosztogatták a kis zászlókat… többet
kellett volna csinálnom.) Meg attól is féltem, hogy mikor Aizen lába közé
mászok, lejön a parókám, de végül nem jött le, hál égnek. A meghajlást is
remélem sokan vették, már aki a Bengara Koushit ismeri… de az nagyon jól
esett, mikor jöttünk lefelé, hogy beordibálta valaki hogy Bankai Show meg
tömeges Ichimaru… na nekik dobtam egy csókot. ^^; úgyhogy ha olvassák ezt
azok, akik beordibáltálták, a csók nekik szólt! (De ha másvalaki is magára
veszi, fogadja szívesen, szóljon neki is!:3)
Mivel a fotózás elvileg 5kor lett volna – de szerintem nem volt… elmentünk a
tegnapi helyszínre ismét privát photoshootot tartani, és szerintem
elmarhultunk pár órán át. Csakhogy leírjam, miről maradt le mindenki: pl.
dobáltuk Ulqui szemét, Aizen összeeskette Orihimét meg Ulquit, Aizen a
hátára vette Gint és futott két kört, Gin kb mindenkit molesztált, viszont
ugyanez elmondható Tousenről is, csak másképpen, yaoi-yuri, kardozás, és
egyéb marhaságok. (Majd a galériában látható lesz egy válogatás ezekből.)
Aztán még a tömegben is szórakoztunk egy sort, Aizennel beálltunk egy yaois
csoportképre, nomeg Danila is megölelgetett (tudom… már Luca is megmondta,
olyan aranyos és ölelgetni való vagyok… idegbeteg Watanukiként is…), meg
találtunk pár arrancart és más bleachest is. Pl. Aizen végre kapott egy
Momo-ölős képet. És persze ismerősökkel is összefut az ember. Aztán meg
pihenésképp elterpeszkedtem Aizenen, utána meg Matsumoton. Mennyivel
puhábbak, mint a pad…! sőt, még az egyik fotós, mivel csak Tousen volt ott
épp, kért tőlünk egy yaoi képet. Mondtam neki, hogy én Tousennel mit
kezdjek, semmi yaoi nincs köztük… na jó, kapott végül egy furcsa képet…
sajna már nem emlékszem, mit csináltunk, de lehet, hogy addig jó nekem.
Jobb, ha Aizen nem látja, valószínűleg. Annak külön örültem, mikor egy-egy
ember csak engem kért fel fotózásra, mert eddig még nem nagyon volt olyan,
hogy egy csapatból engem kérjenek fel, általában a többieket szokták, stb.
Szóval ez is jól esett. Nomeg a kedves szavak, és most nem konkrétan az,
hogy jó voltál, hanem tényleg értelmes dicséret, kritika. Aki részletezi is,
hogy mi tetszett neki. Hm… az egyik srác mondta talán, mikor épp Matsumoton
tehénkedtem, hogy nagyon tetszett neki, ahogy a színpadon szerepeltem, mert
tiszta Gines volt, a mosolytól kezdve a mozgáson át. Na ez nagyon jól esett.
Ez kb. elismerése annak, amiért 9 hónapig dolgoztam. Az ilyenekért pedig
megéri. Plusz az olyan beszólásokért, hogy tisztára Ginnek nézek ki. Ez a
célom. Az mégjobb, hogy valaki nem tudta eldönteni, fiú vagyok e vagy lány.
De nemcsak a saját sikereimnek örülök, hanem hogy kb. a Team Aizenből
mindenki kapott valamit. Aizen megkapta, hogy nagyon fenséges és határozott
a kiállása, Orihime mellein mindenki nagyokat csodálkozott (mellesleg nekem
a hajszíne is nagyon tetszett), Matsumotot is külön lefényképezték, Tousent
is megdicsérték, hogy végre egy barna Tousen, és persze Ulqui is kapott a
jóból, neki pl. a maszkján ámultak el páran, főképp mert semmivel nem lett a
fejéhez rögzítve. Szóval szerintem mindenkinek kijutott a pozitív dologból.
(Negatívat ott helyben nem hallottam, de nem is érdekel. Tudom, hogy vannak
hibák, de ha minden elsőre tökéletes lenne, akkor nem lenne mire törekedni!)
Sajna a többiek vonata indult, így csak én meg Matsumoto maradtunk az
eredményhirdetésre. De legalább így egy perfet láttam, a Lucky Stars
csoportost. Persze majd youtubeon visszanézem, amiket felvettek, a miénket
is beleértve, mert abból se láttam sokat ugyebár. Aztán hazavánszorogtunk,
még a nyugatinál is megdicsért egy akatsukis lány, nagyon szeretem az ilyen
kedves, spontán, barátságos animéseket. Matsumotoval az éhhalál szélén (OK,
semmi utalás az animére… XD) beültünk egy kínai étterembe, ahol a kedves
kínai pultos félmosollyal az arcán kiszolgált… nem valószínű, hogy minden
nap shinigamik kajálnak ott. Csak Aizen ne legyen féltékeny, hogy Matsumotot
vacsorázni viszem… er… végülis ő hívott meg. Aztán hazamentünk,
levedlettünk, fürdés, hajkifésülés… nagyon királyul nem akart szétjönni a
kontyom. Utána meg végignéztük a képeket, aminek száma azt hiszem *megnézi*
908 darab, 4 rövid videóval. Huh, azt hiszem ez eddig a rekord. A második
helyet valószínűleg a nyári PetShop vezeti valami 600 képpel. De persze most
4 csapatot fotóztam/fotóztunk, úgyhogy végülis 200x4, így már nem is olyan
sok… mindenesetre lesz pár hét, míg kiválogatom, megretusálom és feltöltöm
őket.
Szóval nagyon jó volt, roppant mód élveztem, azt hiszem perfet még nem
élveztem ennyire (igaz, ennyi bajom se volt még perffel). Ez az eddigi
kedvenc cosplayem karakterileg-színészkedésileg, akit jó alakítani.
(Kinézetre Count D a kedvencem még, bár őt is jó alakítani, de a
misztikusság, előzékenység nem olyan kézenfekvő mint a pajkosság.) De persze
magamban nem lett volna ilyen jó, így köszönet a csapatnak az ilyen vagy
olyan közreműködésükért. Köszi Aizennek – Raynnek, aki dolgozott elég sokat
vele, és csinálta, és igen… és adott kaját az éhező ártatlköhöm… nekem,
Ulquinak – BrETnek, aki szintén lelkesen csinálta, Tousennek – Kolinak, aki
hagyta, hogy inverz Michael Jacksonosan fehér nőből fekete férfit
csináljunk, és megtanulta a táncot a netelvonási tünetek ellenére,
Orihimének – Rózának, aki utál szerepelni, kiállni a színpadra, sőt beszélni
is, de mégis jött, és jól megcsinálta, és hagyta, hogy a szép haját befessem
meg kitömjük, és nem utolsósorban Matsumotonak – Tifának, aki ugyan csak a
végére ugrott be, de ő is lelkesen és kötelességtudóan megcsinálta a saját
dolgát a legapróbb részletekig.
És mert igen, szemét vagyok (vagy Gin?), nem köszönöm meg Sakumonak a szíves
közreműködését a szarkavarásban és az idegeink húzásában…

Egy kis kedves megjegyzés külön *Eijinek*, ha olvasná (meg annak is, aki még
némi plusz infót akar a belefektetett munkáról, na nem mintha eddig nem
írtam volna eleget):
Én meg 5 óra alatt tanultam be a táncot még januárban, de a testtartást, a
kézmozdulatokat, az arckifejezést, fejmozdulatot nem lehet annyi idő alatt
elsajátítani úgy, hogy az ember szerves részét képezzék. A többiektől is
megköveteltem ezt, de arról nem tehetek, hogy nem akarják beáldozni a
combizmukat, hátukat, stb 3.50 percért úgy, mint én, aki egy 3 órás intenzív
próba után 1 hétig térdelni se bírtam, mert izomlázam volt és lejött a bőr a
térdemről, mert én erősen csinálom a mozdulatokat és feszesen. És ez mind
ahhoz kell, hogy csukott szemmel meg tudjam csinálni ugyanolyan jól, mint
nyitott szemmel. Ha a közönség talán nem is látta, esetleg a zsűri, aki
közelebb volt, talán észrevette, hogy többnyire, de a végén mindenképp
csukott szemmel táncoltam, mert Ginnek olyan a szeme, és ha olyan a szeme,
akkor úgy csinálom. Plusz ki kell tapasztalni, milyen zokniban táncolni,
milyen papucsban táncolni, milyen csúszós és nem csúszós felületen, hogy
mindenre fel legyen készülve az ember. Ráadásul úgy tanultam be, hogy ha
bekapcsolják a közepén a zenét, akkor is tudom folytatni. Ha nem hallom a
zenét, csak látom, mit pomponozik Ulqui meg Orihime (erre is volt vasárnap
példa, mikor az ő fülükbe dugtam az mp3at), akkor is rá tudom énekelni, és
ehhez nem elég 3 nap, hogy a zenét elöről-hátulról-középről fújd, hogy érezd
a különböző ütemeket, hogy ne csak halld, hanem érezd a zenét, és szinte
lásd a mozdulatokat.
És az, hogy ez nem a teljes tánc, wow, nekem is feltűnt, meg kb mindenkinek
aki ismeri az eredetit. Sőt, úgy is mondhatnám, hogy nyomokban tartalmazza
az eredetit. Maga a teljes szám tánca nem egy nagyon érdekes dolog, sok
benne az állás, császkálás, ismétlés – és bevallhatjuk, körülbelül az
összes
Burimyus szám nem cosplayképes önmagában, mert a szöveg adja meg neki az
értelmét, a nép meg valószínűleg nem vágja kívülről az összes szám
szövegét,
a táncok pedig nem elég látványosak, hogy magukban jó előadást alkossanak.
Ráadásul mi – én – nem csak táncolni akartunk, ha már ott vagyunk, mert én
még mindig a szöveges előadások híve voltam, vagyok és leszek is, mivel a
színészkedésre ott jobban van lehetőség… nekem pedig egyik alapkritérium a
cosplayben a lehető legjobb karakteralakítás… de táncba is bele tudom lopni,
lásd tavaszi Holic perf. Így a tánc megtartotta az eredeti mozdulatokat,
csak össze lett sűrítve és későbbi elemeket előrébb hoztam (pl a kezes dolog
leegyszerüsített verziója), nomeg pl. mikor Gin énekel, a másik kettő nem
csinál semmit, mikor Tousen énekel, a másik kettő nem csinál semmit, így
tarkítottam egy sort rajta, ezt hívják alkotói kreativitásnak. De mily
meglepő, ismerem az egész táncot, szóval az se lenne gond, csak ha azt adtuk
volna elő, egyfelől nem olyan mozgalmas/látványos, másfelől kevés hely lett
volna a szövegnek, így is 30 oldalból gyúrtam össze ennyit (ha a 3 taichou
MSNen bemelegszik, de ez egy másik történet…) És úgy gyúrni egy szöveget,
hogy kb. 2 tag beszélni se akar, a másiknak meg szófosása van, nem egyszerű…
mindenki igényét is figyelembe kell venni, és ismerni őket, plusz
hozzáigazítani a karakterhez. Legalábbis én ezt teszem, mert tekintettel
vagyok a csapatom tagjainak igényeire, érzéseire és szokásaira, és nem
erőltetek rájuk olyan dolgokat, amiket nem szívesen csinálnak, vagy ha rájuk
is erőltetem, azt úgy teszem, hogy jól meg tudják csinálni annak ellenére,
hogy félnek tőle, mert én bízok bennük és tudom, hogy képesek rá. Most ez
lehet, hogy túlbonyolítás meg perfekcionizmus részemről, de ha csinálok
valamit, akkor jól csinálom, és megdolgozok vele, ennyi. Aki ismer, az tudja
is ezt, és vélhetőleg értékeli is – vagy hülyének néz hogy miért ölök
ennyi
időt ilyesmibe. Nekik mondanám, azért, mert a beleölt idő teszi értékessé.
Ennyi. Hogy érezzem magaménak, hogy legyek büszke arra, amit nem én
csinálok, amit csak úgy összecsapok (Mit 3 nap? Át tudsz érezni egy
karaktert 3 napnyi gyakorlás után? Nem valószínű…), és ha más jónak is
ítéli, és esetleg ez jól is esik nekem, mégse értékes annyira, mint az,
amibe tudom, mennyi minden benne volt, mit szenvedtem és dolgoztam vele.
Cosplay is a serious business, ahogy az egyik fórumozó szokta hangoztatni. A
másik az én jelmondatom: a cosplayért meg kell szenvedni. (Plusz még van egy
olyan is, hogy Akkor jó, ha fáj. Ez értendő a testtartásra/kartartásra
táncban.)

Bye-Bye

2008 ŐsziCon, Performance: Team Aizen
Aizen – Rayn
Gin – Mantis
Tousen – Koli
Ulquiorra – BrET
Orihime – Róza
Matsumoto – ms.Tifa