A Szépség és a Szörnyeteg – 2006. december 2. szombat, 19:00

Ugyanúgy vagyok ezzel a darabbal mint anno a Rómeó és Júliával, kavarog minden a fejemben, de megpróbálom összeszedni a gondolataimat.

Először is a szereposztásról: Szörny – Szabó P. Szilveszter, Belle – Vágó Bernadett és aki még számomra fontos volt Lángőr – Bálint Ádám és Gaston – Imre Sebastian. De róluk majd később.

A darabot nagyon jól kitalálták, szuper módon állították színpadra. A jelmezek is eszméletlenek voltak, főleg a bútorok. A Szörny jelmez nem volt valami nagy dobás, de végül is az is megállta a helyét. Mint várható volt, iszonyú látványos volt és nem csoda, hogy korhatáros, mivel 1-2 rész elég félelmetesre sikeredett. (pl. mikor először megjelentek a farkasok vagy mikor a Szörny dühöngött). Mi a 2. sorban ültünk és innen minden dupla olyan hatásos volt mint hátrébbról, mert tényleg egy karnyújtásnyira volt a színpad, a színészek minden rezdülését láttuk. És ami a Rómeónál annyira nem volt látható a 10. sorból, itt annál inkább látni lehetett: a színészek arcjátéka. Óriási élmény ilyen közelről látni őket!

Akkor most beszélnék a karakterekről, színészekről. Először is jöjjön Belle, Vágó Bernadett. Bernit még színpadon nem láttam szerepelni, de nagyon tetszett. Belle karakterét tipikusan neki találták ki, nagyon hiteles volt ebben az abszolút naiv szerepben. Meg ahogy emlékszem rá még régebbről ő az életben is ilyen kedves, mosolygós, mindenféle számítás meg rosszindulat nélkül.* És amit még nem hallottam, gyönyörű hangja van!

Aztán aki még újdonság volt számomra: Imre Sebastian, Gaston. Hát hihetetlen jól formálta meg Gastont, nagyszerű színész. A karaktere tele volt tipikus macsós dumákkal meg beállásokkal és szuperül oldotta meg. Jaj istenem, annyit röhögtem rajta! Eszméletlen volt! És hát az ő hangja is oltári.

Nos aki még színházban újdonság nekem, ő Bálint Ádám! Lángőr szerepében sziporkázott, (ha lehet ilyet pasira mondani.) Abszolút könnyeden játszott, mókázott a színpadon. Meg ez amúgy is neki való volt szerep, mert csomó francia kifejezést kellett használnia. Egyetlen hamis hangja se volt, élvezet volt őt is nézni. (Még azt is elnéztem neki, hogy levert egy díszletet, amit tuti nem kellett volna!) És eszméletlen jól nézett ki miután visszaváltozott emberré a darab végén! Egy zöld múlt századbeli öltönyszerűség volt rajta és nagyon-nagyon jól állt neki!

És végül, de nem utolsósorban beszélnék az én drága Szilveszteremről. Abszolút nem lepett meg, hogy milyen jól játszott, mivel már a Rómeó után megállapítottam, hogy talán ő a színház legjobb színésze. Azt sajnáltam, (bár ezt nem lehetett volna máshogy megoldani,) hogy nem látszott az arca a Szörny jelmezben. Meg amikor beszélt, akkor el volt változtatva a hangja. Erről hallottam amúgy, hogy valamilyen gépet használtak hogy ilyen morgós hangja legyen. De hál’ istennek mikor énekelt, akkor már nem morgott! Nagyszerűen énekelt is. Van a Szörnynek egy szólója az 1. felvonás végén, ami a rajzfilmben nem volt. (Szeretnem kell őt a címe és azután énekli, hogy Belle-t elüldözte a kastélyból miután a tiltott Nyugati Szárnyba ment.) Én már korábbról ismertem a dalt, de élőben leírhatatlan élmény volt! Ezt már a Rómeóban is tapasztaltam mikor Szil énekelte a Belém égett-et, de ennél a számnál újra előjött, hogy szinte késztetést éreztem, hogy vele énekeljem. Persze a Rómeónál meg itt se énekeltem, csak mozgott a szám. Úgy látszik nálam ez jelzi azt, hogy valami, nagyon vagyis még annál is jobban bejön. És ezt eddig csak ő váltotta ki belőlem!

Visszatérve a Szörny karakterére néha elég vicces volt, ahogy a lépcső tetejéről vetődött mérgében a földre. Engem valami oroszlánra vagy tigrisre emlékeztetett. Meg az se volt semmi mikor próbált udvarolni Belle-nek és Lángőr odasúgta neki „Mondjon neki valamit a ruhájáról!” és erre jött a válasz: „Rózsaszín” J. Aztán végülis egy hátránya volt, hogy olyan elöl ültünk: nem láttuk rendesen az átváltozást, mert az a színpad legelején középen és magasan történt. Mikor Belle kimondta, hogy szereti a Szörnyet, akkor valami daruszerűség alulról nyomta felfelé és közbe dobálta le a ruháit. Még műhasa is volt! De mi ezt csak így oldalról láttuk, szemből tuti látványosabb lehetett. Az viszont abszolút nem tetszett, mikor átváltozott és ezt énekelte, hogy „Belle nézz rám, én vagyok, szememben könny ragyog! A Szörny kit megszerettél újra ember!” és nem nézett Belle-re. Ezt biztos a rendező találta ki, hogy így legyen, mert nem hinném hogy Szil ekkorát bakizna. Szóval sztem ez így elég hülyén jött ki, mert milyen izé hogy kéri a csajtól, hogy nézzen rá, ő még néz a nagy semmibe. Na de visszatérve a műhasra! Így már érthető, hogy miért tudott akkorákat vetődni a kastélya lépcsőjéről, mivel mindig hasra esett. Gondolom jó puha lehetett. J Viszont azt nem tudom, hogy meddig gyakorolhatták, mikor a Szörny Gastonnal harcol és Gaston hátrafelé bukfencezett le a lépcsőről és szegény még úgy csattant is a padlóra. Azt kifigyeltük unokatesómmal, hogy amikor Gaston lezuhan a kastély tetejéről és meghal, akkor a magasból a díszlet mögötti szivacsra esik. (Kilógott a szivacs széle egy picit) De ennél a hátrafelé lépcsőn le bukfencnél nem volt semmi trükk.

Aztán ami még említésre méltó, az a tapsrend. Ugye mint színházban szokás, egyesével jöttek ki és hajoltak meg. Mikor Bálint Ádám kijött, hülye kiscsajok elkezdtek visítani, mintha Megasztár koncerten lennének. És az volt az egészben a leggázabb, hogy Szil és Berni abszolút nem kaptak ilyen ovációt. Mert tényleg jó volt Ádám is, meg szép meg minden, de itt ő akkor is csak egy mellékszereplő és azt az ovációt nem ő érdemelné. Unokatesóm totál kiakadt, hogy ez milyen igazságtalan és megbeszéltük, hogy a következő meghajlásánál mi Sziléknek visítani fogunk! Szerencsére nemcsak mi gondoltuk így, úgyhogy nemcsak ketten sikítoztunk Szilnek. Aztán amin szintén nem lepődtem meg, hogy a tapsrendnél végig ha sikítottunk neki, ha nem, Szil ugyanolyan fapofával állt. Ezt már a Rómeónál is tapasztaltam, meg olvastam vele egy interjút amiben valami ilyet nyilatkozott, hogy ő nem szokott csak úgy mosolyokkal dobálódzni, meg a közönség véleménye hidegen hagyja, mert ő magának állít fel egy mércét és annak próbál megfelelni. Fura egy ember, az biztos…

Szóval óriási élmény volt ez a darab is és elhatároztam hogy ez tuti megnézem újra, mert annyira tetszett. Jobban mint a Rómeó. Ne is gondoltam volna, mikor beültem rá…