Mozart! – 2006. december 16. szombat 19:00

A Szépség és a Szörnyeteg után 2 héttel, Mozart!-ra mentünk.

A szereposztást még november végén feltették a netre, hát nem volt a legjobb mivel Mozart-ot nem Dolhai Attila játszotta, hanem Mészáros Árpád Zsolt (röviden csak Mázs, ő volt a Rómeóban Benvolio meg a Barátok köztben Géza gyémánt csempész, motorboltos haverja). Aztán kifogtam Szinetár Dórát, aki nem a szívem csücske, és a salzburgi hercegnek se Szil volt kiírva… Egyetlen pozitívumnak így látatlanban Bereczki Zoli tűnt, őt még nem láttam élőben és róla csak jót hallottam eddig. Még az előadás előtt 1 órával is képes voltam megnézni a neten, hátha lesz valami változtatás, de semmi… Aztán indulás előtt (én az örök optimista) ilyet mondtam tesómnak: „Lehet, hogy csak elfelejtették a netre feltenni a szerepváltozást”. Odaértünk a színházba és az első dolgom volt hogy a jegypénztárnál megnéztem az aznapi szereposztást. És volt változás! Ugyanis Hieronymus Colloredo, salzburgi hercegérsek felirat mellett a Szabó P. Szilveszter nevet pillantottam meg. Nagyon örültem ám! Más változás nem volt, de nekem ez is épp elég volt!

Itt nem olyan elöl ültünk, 12. sorban. És volt olyan mázlim, hogy beült elém egy kb. 2 méter magas pasi, úgyhogy itt is ugyanúgy jártam mint a Rómeón, kicsit forgattam a fejem meg nyújtogattam a nyakam az előadás közben.

A darab maga nagyon látványos volt, viszont valahogy más érzéseket váltott ki belőlem mint a Rómeó vagy a Szépség. Mikor vége lett és kijöttem a színházból nem éreztem azt, amit ezelőtt mindig, hogy nekem újra meg kell néznem ezt a darabot. Mert nagyon tetszett, szuper előadás és tökéletesen lehet értelmezni a mai világra is, de elég nyomasztó.

A darab Mozart életét mutatta be egészen kisgyerek korától a haláláig; azt ahogy egész életén át küzdött, hogy szabad művész lehessen és állandóan lázadott hol az apja, hol a felesége, hol a felettesei ellen és mégsem tudott teljesen elszakadni tőlük és tulajdonképpen halálával lett igazán szabad. A darab alatt most nem éreztem azt a késztetést, hogy énekelnem kell viszont volt egy pár jelenet mikor nagyon lúdbőröztem.

Az első ilyen eset Szilveszter első jelenetében történt. A szerepe szerint ő egy hercegérsek és az udvarában alkalmazta zenészként Mozart-ot, aki abszolút nem alkalmazkodó, illemtudó ember, gyűlöli a kötöttségeket. Mozart nem készült el időben egy zenével, amit a hercegnek kellett volna írnia, és elkezdett magyarázkodni, hogy ez a legszebb mű amit valaha írt, a császárnak is tetszene és erre a herceg ordít egyet: „Csak akkor nyissa száját, mikor kérdezem!” Nem tudom miért, de ez a mondat egész előadás alatt meg utána is a fülemben csengett. Aztán ami még nagyon hatásos rész volt, az az Árnyékdal, a darab tán legismertebb zenéje. Mozart azután énekli, miután anyja meghalt. Szuperül oldották meg az egészet, Mozart-ot a gyerekkori énje üldözte a színpadon, akitől nem tudott megszabadulni. Ez nagyon ott volt… Mindössze annyi kivetnivaló volt benne, hogy Mázs az utolsó szótagot kb. 2 hanggal lejjebb tartotta ki mint kellett volna és elég hamis lett ezáltal. De ez amúgy jellemző volt Mázsra, mert mint színész majdnem tökéletesnek mondható (bár néhol nekem sok volt, mondhatnám úgyis, hogy ripacskodott, de tesóm szerint nem). De éneklés terén jobban összeszedhetné magát, mert nem is akármilyen hangja van, tud ő, ha akar, de ezen az estén nem akart...

Aztán ha már a színészeknél tartunk, jöjjön Szinetár Dóra. Ez a (ribancJ) karakter sokkal jobban állt neki mint Júlia. Ő játszotta Mozart feleségét, aki eléggé kétes hírű családból jött és tulajdonképpen még feleségként se vetkőzte le régi önmagát. De összességében nem változott a véleményem Dóráról, orrhangon énekel, és ripacskodik. Az viszont pozitívum, hogy most nem volt hamis. Látszik, hogy ebben a karakterben sokkal otthonosabban mozog, jobban élvezi. Amikor elénekelte a Forog a tánc-ot, akkor is rázott a hideg, na abban a számban óriási volt! (Színház előtt is ez volt az egyik kedvenc dalom a darabból és élőben százszor jobb!)

Dóra férje Bereczki Zoli, szuper volt, mint ahogy hírlik róla. Itt kisebb szerepe volt, de emlékezetes. Istenien táncol és jól énekel, bár nincs valami nagy hangja, de amit lehet, kihoz belőle.

Szilveszter szerepe is kisebb volt mint a Szépségben vagy a Rómeóban, a szokásos szerepköre volt, gonosz, de mégsem teljesen, tépelődik, nem érti a világot stb. De természetesen nem okozott csalódást, a szokásos színvonalat nyújtotta. Az első jelenete is (amiről már írtam) felejthetetlen, az Egyszerű útban óriásit énekeltek Mázzsal meg a Győzedelmes zeneszó is eszméletlen volt. Mondjuk ez nem volt az ő estéje, néhol kicsit szétszórtnak tűnt és a darab végén a tapsrendnél mikor ment le a színpadról, megbotlott valamiben és majdnem elesett. És utána nevetett magán. Mikor ezután újra visszajött a színpadra a kis Mozart kezét fogta és nem tudom miket mondhatott neki az a gyerek de mindketten röhögtek és a tapsrend végéig mosolygott Szil. Végre ezt is megértem, hogy vidámnak lássam, már ezért is érdemes volt eljönni. De a viccet félretéve, nem bántam meg, de elég volt egyszer.