Rudolf – 2007. január 10. szerda 19:00

Elég szerencsétlen időpontra sikerült jegyet vennem, ugyanis ez a vizsgaidőszak kellős közepe és másnap vizsgáztunk is a csoporttársammal akivel néztük a darabot, sőt ő még aznap is. De a vonaton miután kikérdeztük egymástól a kulturális antropológiát, nyugodt szívvel ültünk be.

Természetesen itt is megnéztük előre a neten a szereposztást, Mészáros Árpi – Rudolf (itt nem bántam őt, mivel ebben a szerepben csak jókat hallottam róla), Vágó Zsuzsi – Mária (róla semmit nem hallottam), Homonnay Zsolt – Taffee gróf, miniszterelnök (ő Párisz a Rómeóban, imádom a pasast), Siménfalvy Ágota – Larisch grófnő (Janza Kata mellett ő a másik kedvenc színésznőm az Operettszínházból) és akit nem hagyhatok ki, Szabó P. Szilveszter – Pfeiffer bábjátékos. Nos miután odaértünk a színházba persze megint a szereposztást néztük meg. Volt változás, Szil helyett Bereczki Zoli volt kiírva. A barátnőm majdnem gutaütést kapott, mert már nagyon kíváncsi lett volna rá élőben, de mondtam neki hogy majd legközelebb. Mondjuk itt nagyon kíváncsi lettem volna rá én is, mivel ez teljesen más szerepkör, mint amiket játszani szokott, ez egy abszolút vidám, nevetős, táncos, mókázós karakter. Na de a sopánkodás helyett mesélek inkább a darabról.

A sztori: Rudolf, (Ferenc József fia), reformpárti, változásokat szeretne a birodalomban, de apját befolyásolja Taffee miniszterelnök, aki titkos ügynökökkel figyelteti Rudolf minden lépését. Rudolf összetalálkozik egy újságíróval, akinek lapjában ’lázító’ reform cikkeket jelentet meg álnéven, persze Taffee egyből beárulja a császárnak és Ferenc József közli fiával, hogy ezután nem szólalhat fel nyilvánosan, nem terjesztheti gondolatait. Aztán Rudolfot gyötri felesége, Stefánia, akivel érdekházasságot kötött, hogy legyen fiú trónörökösük és kísérje el egy bálba. Persze Rudolfot mindig is hidegen hagyta a nő, de nagy nehezen elment vele abba a bizonyos bálba.

Ott Larisch grófnő bemutatta neki unokahúgát, Vetsera Máriát, akivel rögtön egymásba szerettek. Rudolfot eközben újra megkörnyékezte az az újságíró és néhány magyar főúr akik azt szerették volna hogy Magyarország szakadjon ki a birodalomból és Rudolf legyen a magyarok királya. Rudolf kétségek közt gyötrődött, mivel ez több mint hazaárulás lett volna. Taffee megpróbálta lefizetni Larisch-t hogy kémkedjen neki Rudolfról, de a grófnő nem segített neki. Aztán Rudolf egyre többet találkozgatott Máriával és Taffee titkos ügynökei persze kifigyelték. Rudolf egy gyűrűt is adott Máriának, amivel örök szerelméről biztosítja.

Aztán Rudolf belecsöppent egy hídavató ünnepségbe, ahol beszédet mondott. Természetesen apja minden maradék jogától megfosztotta és teljesen kiakadt mert megtudta hogy Rudolf a pápához fordult, hogy elválhasson Stefániától. Apja ellenezte dolgot, erre Rudolf közölte hogy akkor lemond hercegi címéről, Ferenc József válasza: ha ezt megteszi megöleti Máriát családostól.

Mária részéről is bonyodalmak támadtak ugyanis kiderült, hogy gyermeket vár és Taffee le akarta fizetni, hogyha eltűnik az országból ilyen meg olyan birtokokat kap. Persze Mária ellenállt neki. Utána Stefániába botlott aki azt mondta neki ha igazán szereti elmenekül, mert nemcsak magát hanem Rudolfot is óriási bajba sodorja ezzel és a gyereke csak egy fattyú lesz, mert csak neki van joga trónörököst szülni a hercegnek.

Mária nagy nehezen rászánja magát az utazásra de megjelenik Rudolf a pályaudvaron és nem tudják elhagyni egymást. Megbeszélik hogy egész Bécs szeme láttára táncolni fognak az esti bálon. Utána Rudolf találkozott a magyar urakkal, akiknek biztosítékot adott, hogy támogatja őket, és magyar király lesz, de a papírt csak az esti bálon írja alá. És utána jött a csattanó: kiderült, hogy az egyik magyar Taffee miniszterelnök ügynöke és mindenről beszámolt Ferenc Józsefnek és odaadta Rudolf biztosítékát is. Larisch grófnő valahogy hírt szerzett az árulásról és figyelmeztette Rudolfot a bálon, hogy mindennek vége. Ezután a bálon öngyilkos lett Rudolf Máriával együtt, lelőtték magukat.

Fantasztikus darab, nemcsak a történet lenyűgöző, hanem a zenéje, a díszletek is és persze a színészek.

És most róluk! Mészáros Árpi – teljesen lenyűgözött. Semmi túljátszás, semmi hamis hang. Gyönyörű dalokat énekelt, ugyanis Rudolfnak mindig volt szólója mikor kétségek közt gyötrődött. Már a legelső szólójától is kirázott a hideg mikor a darab elején lebukott a lázító cikkekkel, akkor volt egy dala, Hétköznapi hős a címe, és még a szám is tátva maradt tőle. Óriási volt, az meg még hatásosabb volt mikor elővett egy pisztolyt a fejéhez tartotta de nem bírta meghúzni a ravaszt. Meg amikor nem tudja, hogy mit tegyen a magyar főurak ajánlatával, akkor is olyan gyönyörű dalt énekel! Szóval le a kalappal Árpi előtt, még sose láttam ekkorát játszani.

Vágó Zsuzsi – nos róla nem tudok ilyen szépeket mondani. Nem valami nagy színésznő, szépen énekel, de semmi több.

Siménfalvy Ágota – igazi díva, eszméletlen jó. Nagyszerű színésznőnek tartom.

Homonnay Zsolt – számomra újdonság volt őt negatív szerepben látni, de óriási volt. Mikor le akarta fizetni Máriát, az a szám eszméletlen volt. Máriával már tettlegességig fajultak a dolgok: Mária leöntötte egy pohár itallal, Taffee pofonvágta, Mária le akarta szúrni egy karddal, Taffee kiszedte a kezéből és utána belevágta egy székbe. Itt Zsuzsi is jó volt magához képest, de Zsolt nyomába se ért. Aztán Zsolt másik nagy jelenete a 2. felvonás legelején volt, ugyanis miután a függöny szétment, Rudolf egy kanapén feküdt és forgolódott, a rémálmát jelenítették meg. A magasból zsinórok lógtak le, minden táncos mindkét kezébe jutott egy és a zsinórok másik végét a magasban álló Taffee tartotta, aki ide-oda rángatta az embereket, mindenki azt csinálta, amit ő mondott. Szóval Zsolt is óriási volt.

Aztán aki még említésre méltó, ő Stefánia, Nádasi Veronika. Őt a Szépség és a Szörnyetegben is láttam, ő volt Teamama. Nagyon egyedi hangja van és ebben a szerepben brillírozott. Volt egy szólója mikor Rudolffal közölte, hogy nem érdekli milyen nőkkel hancúrozik, akkor is ő a felesége, őt látja az egész világ, sőt még a sírban is őmellette fekszik majd. És elkezdett vetkőzni. Szegény Rudolf meg legszívesebben elmenekült volna… Ez is óriási volt. Meg az is mikor Máriának megmondta a magáét, hogy hol a helye. Veronika is hihetetlen nagy volt!

Aztán márcsak Bereczki Zoliról szeretnék beszélni. Nos ez a Pfeiffer olyan szerep volt, hogy szinte mindenhol ott volt, sokat énekelt, de azért nem írtam róla a sztoriban, mert nem csinált semmi olyat amitől előbbre ment a cselekmény. Zoli eszméletlen volt, óriási ahogy táncol! Nos nagyon kíváncsi vagyok, Szilveszter milyen lehet itt, mert ez Zolinak megszokott szerep, tisztára olyan mint Mozartban a Schikaneder, de Szilveszternek totál új. Mondjuk nem félek tőle, hogy nem lehet jó!

Összességében: látványos, gyönyörű, megható darab, tele fülbemászó gyors és lírai dalokkal. Talán az eddig látott darabok közül ennek van a legszebb zenéje. A történet is igazán nekem való. Szóval biztos, hogy újra megnézem. J