Édeskettes hármasban 2007. október 10. 19:00

Lett volna rá lehetőségem, hogy szeptemberben megnézzem. De egyrészt akkor még tartott a Fantom láz, másrészt számomra megfelelő időpontban csak az Oroszlán Szonja - Alföldi Róbert párossal láthattam volna. Én meg úgy gondoltam, inkább kivárom Miller Zoli és Balla Eszti párost, mert nem vagyok kíváncsi rá, hogy játssza el Robi, hogy beleszeret egy nőbe. Tudom kicsit gonosz beszólás volt. De ez az igazság, nem velük akartam látni.

A darab félig zenés félig prózai. Nagy vonalakban arról szól, hogy Vernon zeneszerző, Sonia dalszövegíró és egy zenei ügynökség által ismerkednek meg egymással. Miközben próbálnak összehozni pár slágert egyre inkább a másik idegeire mennek, ám mégis kialakul köztük valami, ami több mint barátság. És ekkor kerül a képbe a harmadik, Sonia exbarátja, Leon. Fizikailag sosincs jelen a színpadon, viszont annál több bonyodalmat okoz a friss párocskának

Persze sejthető a végkifejlet, de nagyon szórakoztató az odáig vezető út. Rengeteg vicces helyzeten mennek keresztül. Imádnivaló szóvicceket sütnek el. És végig csak ketten szerepelnek. Néha megjelennek táncosok, meg egy hangmérnök hangja, de lényegében csak ők játszanak.

Miller Zolit még jobban megkedveltem mint azelőtt. Imádom a hangját és a gesztusait. Valahol olvastam, hogy jelenleg Vernon szerepe a kedvence. Hát látszik is. Tipikusan olyan darab, amikor a színészeket öröm nézni, mennyire szeretnek élni a színpadon. Zoli egyik legnagyobb jelenete mikor meghallja rádióban a saját slágerét és elkezd táncolni rá apait anyait beleadva. Hát akkora tapsot kapott utána, hogy simán volt ideje kifújni magát. De még kissé lihegve adta elő utána a következő sztorit: „Van egy visszatérő álmom. Besétálok egy klubba, a karomon Nicole Kidman, Cindy Crawford, Naomi Campbell, Claudia Schiffer és Julia Roberts, a zenekar észrevesz, elkezdik játszani az összes dalomat, a lányok rám néznek, és aléltan suttogják: „Teee, ördög-férfi-isten-állat” – és a végére teljesen felajzottan elcsuklott a hangja. Akkora volt ez a jelenet.

Balla Esztert ezelőtt nem ismertem, pedig miután rákerestem, rájöttem, hogy ismerni kéne, de nagyon is. Szerepel a Kontrollban, ő a macilány. És Szekszárdon született akárcsak én. Ismerek is egy Balláné nevű énektanárt, lehet, hogy van közük egymáshoz, ennek még nem jártam utána. Nem az a kifejezetten kellemes hangja van, hanem elég éles. De tökéletesen illett ehhez a karakterhez. Hihetetlen energiával játszotta el ezt a szeleburdi csajt. És szuper komika, nem tudom, hogy bírja ezt a rengeteg ökörséget árasztani magából anélkül, hogy elröhögné. Zoli néha nem bírta megállni, de Eszter simán.

Ez egy imádnivaló romantikus darab, tele viccesebbnél viccesebb jelenetekkel. Nagyon értékelem az effajta szójátékokat. És a színészeket s tökéletesen eltalálták. Nem tudom milyen lehet a másik páros, de ami bevált, azon minek módosítson az ember. Ha rajtam múlik, nem ez volt az utolsó estém ahol édeskettest láttam hármasban.

Gyűjtöttem néhány szösszenetet a szövegkönyből, de persze élőben látva sokkal, de sokkalta hatásosabbak:

Vernon:            Tisztázzunk valamit. Teljesen őszintének kell lennie velem. Felnőtt ember vagyok. Nagy egóm van, de pazarul bírom a kritikát. Ha valami nem tetszik, meg kell mondania… Persze ez most nem fordulhat elő, mert ez a dal egyszerűen zseniális… De máskor nyugodtan megmondhatja. ( belekezd, Sonia az ablakhoz megy és kibámul )  Nem akar ideülni? Innen jobban hallja. 

Sonia:              Nem a fülemmel hallgatom.    

Vernon:            Neem? Talált valami más érdekes bemeneti nyílást a hang számára? 

Sonia:              ( a mellére teszi a kezét )  Én itt hallom a zenét… a lelkemmel.  

Vernon:            Értem… Hát nem akarok üvölteni, úgyhogy fordítsa erre a lelkét.

Sonia:              Randi az, amikor két ember összeröffen, abban a reményben, hogy legközelebb még összébb röffenjenek… Én abban a reményben akarok összeröffenni, hogy legközelebb már dolgozni is tudjunk! 

Vernon:            Magával olyan beszélgetni, mint szervizbe adni a kocsit. Sose tudod, mit kapsz vissza…

Vernon:            Tizenegy harminchat… Elment. Pulzus újra a normális… Sonia Walsk értékelése. Pozitívum: rendkívül okos, nyíltan, őszintén beszél, energikus, és óriási lelkesedés van benne… Negatívum: rendkívül okos, nyíltan, őszintén beszél, energikus, és óriási lelkesedés van benne… Röviden, macerás egy nő.  

Sonia:              Én elmeséltem Leont. Maga miért nem meséli el Nataliet?

Vernon:            Mert nem akarom. Ezt a témát léptük. Következő? 

Sonia:              Na, helyben vagyunk. 

Vernon:            Én fél kilenc óta helyben vagyok. Maga csak most érkezett. 

Sonia:              Ezért ilyen ellenséges? 

Vernon:            Na idefigyeljen, pici lány. Nem az én ötletem volt. Megmondtam, hogy veszélyes. Jobb lett volna otthon maradni, és megírni azt az öt dalt.   

Sonia:              Pici lány?? Ez nagyon aljas volt. 

Vernon:            ( félre )  Jézusom. 

Sonia:              Totál hímsoviniszta. Hogy mondhatta nekem, hogy pici lány? 

Vernon:            A két nem közül kellett választanom, és én megkockáztattam a nőnemet. Ha tévedtem, bocsáss meg, Lajos.  

Sonia:              Ez megalázó! Olyan, mintha én lepicifiamoznám. Hé kisöcsi! Lövünk pár dalt?  

Vernon:            ( zavartan körülnéz )  Kicsit halkabban, ha lehet! Mindenki minket néz. Vacsorázni jöttem, és én lettem a műsor. 

Vernon:            A probléma az, hogy három találkozásunk során egyszer sem jutottunk túl az ötödik percen. ( kiált )  Pincér! Van itt olyan pincér, aki nekem drukkol?  

Sonia:              Kérem, ne menjen még. Végre felszínre hoztunk valamit. És szerintem ezért érdemes harcolni. 

Vernon:            ( feláll )  Az amerikai függetlenség, azért érdemes volt harcolni… Az esőerdőkért is érdemes harcolni. Rövid közös történelmünkben viszont nincs egyetlen másodperc sem, amiért érdemes lenne. ( aláfestő zene indul, Vernon kiabál )  Akarja valaki a rohadt pénzemet, vagy sem?    

Sonia:              ( feláll )  Táncolj velem. 

Vernon:            Tessék? 

Sonia:              Táncolni akarok. Felejtsd el, amit mondtam. Felejts el mindent. Lazíts. Gyere, Vernon, ne törődj semmivel.

Vernon:            Nem tudok ilyen gyorsan váltani. 

Sonia:              Dehogynem.( hívogatóan táncol )  Add át magad a zenének… Gyere… Táncoljunk… 

Vernon:            Mi ez? Kenny G.? Pont én sztároljam?!  ( látja, hogy nincs értelme ellenállni, Sonia olyan hívogató. Feláll, táncolnak. Vernon rendkívül falábú)  …Pocsékul táncolok.  

Sonia:              Bizonyos dolgokat felesleges kimondani. ( Vernon le akar lépni… a lány visszahúzza )  Ez tetszik.  ( tovább táncolnak ) 

Vernon:            Az, hogy nem tudok táncolni? 

Sonia:              Megnyugtató, hogy te sem tudsz mindent. Így nem félek tőled annyira. Ez tetszik.

Vernon:            Síelni se tudok, és úszni se. Most már biztos megőrülsz értem.  

Sonia:              Még nem… De ha adsz még egy esélyt a „pici lánynak”...

Vernon:            Min mosolyogsz?  

Sonia:              Úgy jár az ujjad rajtam, mintha zongoráznál.

Vernon:            Ja, bocs. Dolgoztam.

Sonia:              Zenét szereztél a gerincoszlopomon?  

Vernon:            Csak megírtam nyolc ütemet a lumbális csigolyákon.  

Sonia:              Hát concertókat azért ne írj. Szem előtt vagyunk. 

Vernon:            ( mosolyog )  Pedig… nem lenne hülyeség.    

Sonia:              Aha! Egy mosoly! Sonia Walsk apró győzelme.

Vernon:            Nem, nem. Ma políroztattam a fogam, és azt akartam, hogy lásd.

Sonia:              … Nagyokat hallgatsz. Mi jár a fejedben? 

Vernon:                       Ja… semmi. Minden oké. Megoldom. 

Sonia:              Velem kapcsolatos? 

Vernon:            Hát, igen. Mondjuk. 

Sonia:              Ha velem kapcsolatos, akkor érdekel. Mi az? 

Vernon:            Eltévedtünk. 

Sonia:              Gondoltam. De azt reméltem, találtál valami új utat.

Vernon:            Találtam is. Vadonatúj. Erre még soha nem járt senki. Órák óta nem láttam útjelző táblát. Azt hiszem, Bangladesben vagyunk… 

Sonia:              ( körülnéz )  Húzódjunk le.  ( Vernon félreáll a kocsival )  

Vernon:            Zongorát kéne vezetnem. Azzal elboldogulok.

Vernon:            EGY TELEFONÉRT MIT NEM ADNÉK! 

                        ODAADNÁM ÉRTE LAKÁSOM, KOCSIM,

                        A ZONGO… - AZT AZÉRT NEM!  

Vernon:            Látod, mit csináltál? Felkapta a kocsi a vizet.

( a telefonba )             Halló? … Autóklub? … A sportkocsim elhalálozott… Itt van felravatalozva… Hát vagy egy autómentőt vagy egy gyors temetést… Igen, klubtag vagyok. Még gyűlésekre is járok… Hogy hol?... Nos, vagy Bangladesben, vagy a Plútón. Földlakókat egész éjjel nem láttam… Hát nem nagyon értek hozzá… Defekt? Igen, én vagyok defektes, hogy hagytam magam rábeszélni erre a tragacsra. Nem tudok helyet mondani. Az utolsó tábla, amit láttam ez volt: „Friss kagyló, egy vödör négy dollár”. Ez segít?   „Pepe extra hot dogja”. Ez ismerős? „Fedeztetést vállalok”. Így se ugrik be? 

Sonia:              ( kifulladva hadarja )  Ne kapd föl a vizet, Vernon! Tudom, hogy hajnali négy van, de beszélnem kell veled. Tetszik a frizurám? Most vágattam.  

Vernon:            Most? Találtál egy éjjel-nappali fodrászatot?  

Sonia:               Negyed három. ( újabb csörgés )  …Nem veszed fel?  

Vernon:            Senkivel nem akarok beszélni, aki ilyenkor hív. ( újabb csörgés, Vernon felveszi )  Halló… Kicsoda?... Bocsánat, nem értem… Kivel akar beszélni?... Kivel?... Te vagy az, Leon? … Ráhibáztam… 

Sonia:               Úristen! 

Vernon:            ( a telefonba )  Neked aztán van bőr a pofádon…

Sonia:               Bocsáss meg, Vernon.

Vernon:            ( a telefonba )  Semmi közöd hozzá, mit csinálunk. ( Soniának )  Azt kérdezi, mit csinálunk.  

Sonia:               Ne mond meg neki. 

Vernon:            ( a telefonba )  Idefigyelj, öregem, tudod, hogy háromnegyed három van?  

Sonia:               Csak negyed.    

Vernon:            ( a telefonba )  Milyen nyelven beszélsz, haver? Nem tudom, mi a francot hablatyolsz.   ( Soniának )  A fickó vagy belőtte magát vagy kínai. Egy szavát sem értem.  

Sonia:               ( átnyúl )  Hadd beszéljek vele. 

Vernon:            ( átadja a kagylót )  Szerintem elszívta valamelyik régi bundádat.    

Sonia:               ( a telefonba )  …Leon? …Én vagyok… Jól vagy? 

Vernon:            Ez egy titkos szám! Miért adtad meg neki? …Az anyám se tudja!  

Vernon:            …Nem tudtál volna felhívni? Vagy Leon körül nincs térerő? 

Sonia:               Akartalak, de amikor megpróbáltam, őrjöngeni kezdett. Beleharapott a mobilomba. 

Vernon:            Én is akartam. Csak sajnáltam a protézisemet.

Sonia:               „…soha többé nem állok szóba Leon Persky-vel, Isten engem úgy segéljen!”… Jó lesz? …Ha van egy bicskád, vérrel is megpecsételhetjük.  

Vernon:            Nem látom tisztán: a munkatársammal élek, vagy az élettársammal dolgozom? 

Sonia:               Nem tudtam, hogy ez különbség. Jézus, Vernon, nem tudok darabokra szakadni! Én egy szépnek mondható, intelligens, modern nő vagyok, az Isten szerelmére, nem egy languszta, amit félbevágsz, és csak azt a felét veszed el, ami éppen tetszik. Így vagyok egész. Összeszerelt késztermék. Dolgozom, járok, beszélek, szeretek és többeket az őrületbe kergetek. Ez Sonia Walsk.

Vernon:            A „bődületes” mond neked valamit? …Hány ember lakik benned, Sonia? Kettő biztos. Az egyikért megőrülök, a másik megőrjít. 

Vernon:            ( a telefonba )  …Délután fél háromkor… a Sunset Boulevard-on… Ragyogó napsütésben gyalogoltam át a zöld jelzésnél, amikor áthajtott rajtam egy rozzant öreg Ford, biztosítás nélkül… tízezer Rolls Royce szaladgál Beverly Hillsen, és engem elüt egy jó kedélyű mexikói kertész. Kérdezem tőle: „Maga vak?” Mire ő: „Hogy lennék vak? Hát magát eltaláltam!” Ja, és plusz még munkanélküli…

Sonia:               Óriási, hogy itt vagy. Ma mindenképp ide jöttem volna. Az ötödikre készültem, meglátogatni – egy barátomat.  

Vernon:            Ne mondd ki! Leont!  ( Sonia bólint )  Szenzációs! Tudtam, hogy előbb-utóbb egy fedél alatt fogunk élni… Csak a kíváncsiság miatt, Leonnak ugye nem egy rozzant öreg Fordja van?      

Sonia:               Javul az időzítésünk. Ha két perccel hamarabb jössz, üdvözölhetted volna Leont.

Vernon:            Kár. Végül összehaverkodtunk.

Sonia:               Találkoztál vele?  

Vernon:            Utolsó héten a kórházban. Együtt voltunk röntgenen. Reméltük, hogy felbukkansz, csináltathattunk volna egy családi röntgent.

Vernon:            Megmondtam neki az őszintét: „Leon, öreg haver, sokáig tele volt veled a hócipőm”… Rám nézett és azt mondta: „Jó, ha mindenki életében van egy Leon.”… Most együtt él egy lánnyal, és azt mondta, ha akarom, nyugodtan hívjam föl hajnali háromkor.

Vernon:            Megoldjuk. Okosak leszünk. Intelligensek… Talán még én is.

Sonia:               Semmi önérzetesség. Semmi féltékenység. Semmi versengés. Mindkettőnknek joga van a másikat kritizálni, anélkül, hogy hímsovinisztának vagy emancipuncinak neveznénk egymást.

Vernon:            Lámpaoltásig észre sem veszem, hogy nő vagy. Aztán pici lány, kapaszkodj a lepedőbe!