Volt egyszer egy csapat 2007. december 2. 15:00

Már régóta meg szerettem volna nézni ezt a darabot és valamiért csak most került sor rá. Mahó Andreával és Nagy Balázzsal a főszerepben láttam. Andit persze, hogy ismerem, Balázsnak még a nevét sem hallottam, úgyhogy izgatottan vártam.

A történet szívszorító. Egy ír futballista tehetség sorsát mutatja be. Megnyeri az ír bajnokságot, feleségül veszi szerelmét, aztán egy elvakult IRA-s barátja bajba sodorja, börtönbe kerül.  A 60as, 70es évek Írországában játszódik a darab. A jelmezek alapján akár napjainkban is lehetne, hiszen erősen retró korszakot élünk manapság.

Az első felvonás kicsit gyengébbre sikerült. Megismerjük a csapatot, ki-kivel van jóban, ki az aki ellenséges, ki-kibe szerelmes, ki-kire féltékeny, kinek ki a példaképe. És képet kapunk katolikus és protestáns ellentétektől. A Búcsú Isten országától gyönyörű dal, arról szól, hogy a különböző vallásúak az emberek, mégis mindegyikük hazája Írország. Vajon kié ténylegesen?

Továbbá 3 pár szerelmének kibontakozását láthatjuk. John és Mary, tisztességes katolikus páros. Chirstine és Frank egy katolikus lány és egy zsidó fiú. Christine énekli a darab talán legszebb dalát a Más lesz a holnapot, amiben elmondja, hogy őt nem érdekli senki véleménye, miért ne szerethetne szabadon és egy szebb jövőt remél, ahol nincsenek semmilyen ellentétek, sem gyűlölet. Thomas, aki az IRA tagja gyűlöli Franket egyrészt mert nem katolikus, másrészt szereti Christine-t. A harmadik pedig egy félénk páros Bernadette és Göndör párosa. Sok időnek kellett eltelnie mire merszük lett bevallani másiknak az érzéseiket, de annál nagyobb volt a boldogság az országos kupa megnyerésének ünneplésekor mikor végre összejöttek. Nem is tudták mit csináljanak, annyira boldog voltak. A buli után mikor elváltak, Göndör hazakísérte az erősen ittas csapattársát Danielt és utána az utcán belekötöttek protestáns zavargók és halálra verték. A temetéssel zárul az első felvonás.

A második felvonás John és Mary esküvőjével kezdődik, amit egy szégyenlősen induló nászéjszaka követ. Az éj közepén pedig Thomas elhívta John-t, mert bajba keveredett és segítség kellett neki. Mary nagyon mérges lett, de John minden további nélkül barátja segítségére sietett. Később Christinék elköltöztek Amerikába. Johnt pedig egy londoni fociklub edzői nézték játék közben, amikor hirtelen megjelent a rendőrség. Bezárták egy évre, mert segítséget nyújtott egy ír terroristának. Közben kiderült, hogy Mary babát vár. Megszületett a kicsi, Daniel pedig eljött babanézőbe és egy kis anyagi segítséget is hozott az anyukának. Ekkor beállított Thomas, aki azt állította, hogy Daniel köpte be Johnt a rendőrségnek, most csak a lelkiismeretét nyugtatja meg az anyagi segítséggel, ezért meg kell büntetni és térden lőtte. Daniel béna lett egész életére. John közben a börtönben a társaival összerakta a mozaik darabjait és elhatározta, hogy bosszút áll, amiért elszúrták az egész életét. Mikor kijött a börtönből, Mary várta a babával, John pedig mondta, hogy „Oly sokáig voltam egyedül, s volt időm, hogy átgondoljam, hol hibáztam el, már látom én. Felnőttem és itt a gyermekem, ha úgy érezném, őt érhetné bármilyen veszély, megvédeném. Én megteszem, mit tennem kell, többé már nem hibázom el, hisz jól tudom, hogy nem lehet már más választásom… El kell mennem Mary kedvesem, de nemsokára visszatérek”. Mary nem érti: „De miért hagynál most újra el? Miért titkolod, mit tervezel? Miért hiszed, hogy nincs neked már más választásod?” John: „Meg kell tennem azt, mit követel az esküm és a tisztességem, más megoldást szívem nem talál, de hozzád tartozom örökre már”. És John otthagyta Mary-t, aki teljesen kétségbeesett valami azt súgta neki, hogy nem látja többé. John útja egy kocsmába vezet, ahol Thomas iszogatva dicsekszik hazafias tetteivel. John elővette egy pisztolyt, és megmondta neki, hogy tudja hogy ő juttatta börtönbe és tette tönkre az egész életét. Thomas nem is tagadja, megmagyarázza, hogy a hazának akkor rá nagyobb szüksége volt. De most az IRA várja Johnt, kárpótolja mindenért. John megkérdezi tőle: „Mit tennél a helyemben? Lőnél?” „Ha ezzel bíztak meg, én nem okoznék csalódást senkinek. De ha engem megölsz, nem jutsz haza élve” És ekkor John lelőtte Thomast. Indult hazafelé és a sötét utcán a mellén megjelent egy piros pont, lövés hallatszott, John összeesett. Az utolsó jelenetben John kisfia tanult focizni és az edzője már máshogy tanította őt mint apját. A labda helye nem az ellenség hálójában van, hanem az ellenfélében. Mary pedig felsorolta a régi csapat tagjait és hogy kivel mi történt: halál, bénaság, emigrálás. Idézem Mary és a gyermekek közös záró dalát (aminek a dallama ugyanaz, mint Christine szólójáé) „ Kell hogy legyen a múltra feloldás. Az élet nem bűn és nem büntetés. Eljő a nap és felnő a gyermek, még nincs szívében gyűlölködés. Ő már szebb és jobb életre vár bárhol jár. Szívünkben él hogy más lesz a holnap, békét hoz el, s nem új háborút. Százféle nép, együtt kell, hogy éljünk. Nincs más remény és nincs más út”

Nagyon megható darab különleges ír zenével és nagyszerű színészi alakításokkal. Érezhető volt, hogy Webber írta, néhány dallam hasonlított a Fantomra. Könnyen megszokja az ember füle ezeket a dalokat.

Mahó Andi nagyon jó volt itt is, bár talán Christine szerepe jobban állt neki a Fantomban. Elég kislányos karakter, de valamiért idősnek találtam Marynek. Meg a párbeszédeknél néha túlságosan nyávogott. Barátnőm például túl soknak találta, de én szeretem Andit, kicsit elfogult vagyok vele, sztem még belefért. De színészileg, énekileg abszolút tökéletes.

Nagy Balázs szintén nagyon tetszett. Néha úgy éreztem, hogy neki mikroport se kéne, annyi hangja van. Külsőleg is focista alkat, tökéletesen illik rá John karaktere. Csak azt sajnáltam, hogy a műsorfüzetben még egy kép sem volt róla. Bezzeg tele volt Miller Zolival aki már vagy egy éve nem játssza Johnt…

Christine-t Nyári Szilvia alakította, aki ismerős lehet a Barátok közt nézőinek, ugyanis ő Maja. Nem is tudtam, hogy tud énekelni, jól meglepődtem, mikor megláttam. Nagyon jó hangja van és kifejezetten jól állt neki ez a ribancos karakter.

Vágó Zsuzsi volt Bernadette. Azt hittem lekaparom a színház falának kárpitját, mikor valaki a tapsrendnél egy csokor fehér virágot dobott neki. Amúgy jól állt neki ez a szerencsétlen, béna karakter, de az a virág enyhe túlzás. Andinak inkább, nem neki.

Danielt Szente Vajk játszotta. Nagyon aranyos fiú. És a sikítozásból úgy érzékeltem, hogy nagy rajongótábora van. Én eddig nem ismertem, de jó volt minden tekintetben

Barát Attila volt Thomas. Energikus, jó hang. Nagyon jó színész. Talán neki volt a legnehezebb feladata az egész darabban. Ő bármikor megjelent, mindig drámát okozott.

Összességében egy nagyon szép darab, hihetetlenül látványos. A foci meccseket koreográfiáját és a börtön jelenet táncát véletlenül sem felejtem el megemlíteni. A második felvonás nagyon ütősre sikerült. Az első még csak bulizás volt inkább meg győzelem és Göndör halálával kezdődtek a bonyodalmak. Nagyon tetszett az utolsó előtti jelenet, amikor John lelőtte Thomas-t. Meg az is, ahogy John halálát megcsinálták. Nagyon hatásos lett. Amúgy Webber csak a magyaroknak írta át a végét, mert a többi helyen ahol bemutatták, John beáll az IRAba és eltűnik. Webber szerint a magyaroknak más kell, ők igazán át tudják érezni a tragédiát.

Hát igen, ez egy komoly darab, nagy gondolatokkal. Szerintem musical rajongóknak kötelező. Aki pedig annyira nem ismeri a műfajt de valami értelmesebbet szeretne látni, ajánlom figyelmébe.