Vámpírok bálja - 2008. január 10. csütörtök 19:00

Nagy reményekkel ültem be az előadásra, mivel hónapok óta azt hallgattam egy barátnőmtől, hogy ilyen jót ő még nem látott. Gondoltam egye fene, most befizetek rá, hogy túl vagyok az első sokkhatáson a jegyárak miatt. 5900 Ft-os jegyet vettem, ami a 3. "legolcsóbb" kategória, 3900-9900 között mozognak a jegyárak. Emelet hátulja felé szólt a jegyünk középre.

A darabról annyit kell tudni, hogy Roman Polanski azonos című filmje alapján készült, a történet is ugyanaz nagyjából. Egy professzor suta segédjével vámpírok után kutat, megszáll egy fogadóban, ahonnan nem messze található a vámpírok kastélya. A fogadós lányába beleszeret a vámpír gróf, magának akarja és odacsalja a lányt a kastélyba. A segéd (Alfred) szerelmes a lányba, ezért a professzorral két legyet akarnak ütni egy csapásra, megmenteni a lányt és vámpírokat tanulmányozni. A darab végére a lányból sőt Alfredból is vámpír lesz és a Professzor marad az egyetlen ember.

A szereposztás elméletileg a lehető legjobb: Egyházi Géza, Andrádi Zsanett, Sánta László. Bár én szívesebben láttam volna Nagy Sanyival, mert hozzá még nem volt szerencsém, de majd máskor.

Géza teljesen pozitív meglepetés volt, mivel Páriszként teljesen kiakadtam tőle májusban, de vámpírnak szuper volt. Gyönyörű hangja van, öröm volt hallgatni, amikor kieresztette. Bár a barátnőm szerint nagyon hallatszik rajta, hogy beteg, én nem vettem észre.

Andrádi Zsanett hangja nem tetszett annyira, főleg amikor a fogadós leány egyetlen dallal teljesen leénekelte. Színésznőként is felejthetőnek titulálom, van még mit fejlődnie azt hiszem.

Sánta László Alfred-je nagyon tetszett, imádnivaló volt. Ő tipikus karakter színész, nem tudnám elképzelni egy vad macsó szerepében. Főleg ilyen hanggal. Ilyen tisztán és ennyire jól énekelni nem kis teljesítmény. Minden elismerésem az övé, remélem nagy szerepek várnak még rá és nem tűnik el.

Aztán akit még kiemelnék, Kecskés Tímea. Rá mondtam az előbb, hogy simán leénekelte a főszereplőt. Az egyetlen szólójának a címe: Meghalni oly morbid. Ha másért nem is, azért az egy jelentért megérte megnéznem. Nekem az volt a best. Röviden az történik, hogy a fogadós meghalt, megölte egy vámpír miközben a lányát kereste kint a sötétben. A felesége pedig nem engedte, hogy a professzor átszúrja a szívét egy karóval, mert ezzel lehetne megelőzni hogy átváltozzon vámpírrá. Ott feküdt a holttest az asztalon és közben a fogadós lány énekelt, akit évekig molesztált és a dal végére feléledt és megölte a lányt. De hihetetlen jól adta elő: volt hogy halkan, volt hogy szinte kiabálva énekelt, nagyon tud bánni a hangjával.

A darab összességében nekem egy nagy össze-visszaság volt. A történet nagyon nehezen bontakozott ki, nem is volt minden egyértelmű miért történik. A dalok is nagyon vegyesek voltak, hol vad rock betét, hol érzelmes szinte csöpögő lírai dal. Nekem úgy tűnt, hogy ez egy vicces darabnak készült, de akkor fogalmam sincs hogy kerülhettek bele olyan szerelmes dalok mint Alfred Őérte-je, vagy olyan drámai feszültséggel bírók mint a Gróf El nem múló vágya. Ezekben semmi nyomát nem találtam ironiának, poénnak és végképp nem értem hogy fértek bele a poénosabbnál poénosabb jelenetek közé. A másik véglet pedig a meleg vámpír karaktere. Nem értem miért volt rá szükség. Ha jól emlékszem a filmben nem volt benne és jelenlétét itt is teljesen feleslegesnek éreztem azonkívül, hogy a nézőket jól meg lehet röhögtetni vele. De ez elég silány feladat, mit ne mondjak...

A történet fonalát pedig ott vesztettem el, amikor a Gróf vámpírrá tette Sarah-t és később a tükörben még is látszott. Akkor ő most olyan vámpír, akinek van tükörképe, vagy mi? Mert valahogy megcsinátlák, (fogalmam sincs hogyan) hogy a vámpírok ne látszódjanak tükörben, de Sarah mégis ott volt. Máig nem értem, hogy is volt ez.

Nekem az a véleményem, hogy a látvány mögött elsikkad a tartalom. Ilyen lenyűgöző díszleteket eddig egy darabban sem láttam, de ennyire semmitmondó történetet sem. Ez egy olyan darab amire beül az ember és jól érzi magát rajta, de intelektuálisan nem nyújt semmi pluszt.

És ezek után nagyon meg vagyok lepődve, hogy mindenki dícséri, hogy így jó, úgy jó, annyiszor újra nézném stb. Rám azt se lehet mondani, hogy azért vélekedem így, mert nem szeretem a vámpírokat. Ez abszolút nem lenne igaz. Kifejezetten szeretem őket, egyik kedvenc filmem az Interjú a vámpírral és nagyon érdekesnek találom ezeket a lényeket. Biztos bennem van a hiba, hogy nem tetszett a darab. Jobbat vártam az 5900 Ft-os "olcsónak számító" jegyemért. Legalább annyit, hogy normálisan elférjen a lábam és ne zsibbadjon el 10 perc után, mert már nem tudom hogy mozdítani, annyira kevés hely van.

A másik meg, hogy akartam venni egy műsorfüzetet, mert mindig szoktam venni. Gondoltam 1000 Ft biztos elég (annyi volt nálam), még az Operettszínházban is 600 Ft volt a legdrágább, ez sem látszott különbnek azoknál. Erre benyögi kedvesen a hölgy, hogy 1500 Ft-ot kérek. Én meg, hogy akkor köszönöm, nem kérem. Azért már álljon meg a menet! Mire föl ez a nagy sznobizmus? Mert megértem én, hogy azt is meg kell fizetni, hogy akár ismert ember üljön a másik oldalamon, mivel sok híresség nézi meg. A mi esténken az emeleten csak Kautzky Armandot ismertem fel, aki láthatóan közel nem élvezte annyira az estét mint a kedves felesége, aki elsőnek ugrott fel, tapsrendnél, hogy állva ünnepelje a darabot. De akkor is. A Magyar Színház egy szocreál épület, a körútnál 4 utcával beljebb, kicsi színpad, kényelmetlen nézőtér és a színészek se olyan nagy nevűek, hogy ennyiért lehessen megnézni őket, a darab értelméről nem is beszélve.

Mindemellett a sok-sok kritika mellett volt olyan része az estének ami tetszett. Mint már említettem a Meghalni oly morbid jelenet nagyon. Meg azok a megoldások is, amikor a vámpírok molesztálták a sor szélén ülő nézőket. A kripta tánc, amikor éledtek a vámpírok. Zenék mint pl. Őérte, Teljes a sötét, a könyvtáros hadarós dal. De mindezt mégis kevésnek érzem a jegyárak mellett. Ha belegondolok, ennyiért kétszer nézhettem volna az Operaház Fantomját, háromszor az Édeskettes hármasbant, 7szer vehettem volna operajegyet a legfelső szintre. Nem tudom megbántam-e. Ha nem mentem volna el, majd megöolne a kíváncsiság milyen lehet, most meg már nem. Azt hiszem túl teszem magam ezen a majdnem 6000 Ft-os veszteségemen és visszatérek a Madách Színházba valamelyik általam már bevált darabhoz...